Szekciók

A lófogászat egyik gyakori sebészeti beavatkozása a kóros fogak eltávolítása, ezt követően az alveolus megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű a gyógyulási folyamat szempontjából. Napjainkban a regeneratív medicina elterjedése hatással van a sebészeti módszerek fejlődésére is. Kutatásunkban használt autológ trombocitában gazdag scaffold, összetételének köszönhetően támogatja a szöveti regenerációt, az angiogenezist és a reparatív folyamatokat.

Vizsgálatunk célja a ló szájsebészetben korábban nem alkalmazott módszer gyakorlati kidolgozása, leírása és értékelése. Feltételezésünk szerint a vizsgált módszerünk segíti a fogmeder gyógyulását, csökkenti a szövődmények kialakulását és az utókezelések gyakoriságát.

A kutatásba bevont, lovak őrlőfog extrakciója álló helyzetben, bódításban, helyi érzéstelenítéssel történt. Az őrlőfogak extrakcióját követően az alveolus mélyének kitöltésére saját vérből készült fibrinben gazdag biológiai scaffold lett használva. A membrán védelme és helyben tartása két komponensű szilikon töméssel lett biztosítva. A szilikon tömés rögzítésére a szomszédos fogak koronájára illesztett, megfelelő méretűre hajlított Steinmann Pineket alkalmaztunk (alveolust átmenetileg fedő híd). A ló korától és az elváltozás típusától függően határoztuk meg az alveolust fedő híd levételének időpontját. A híd levétele vagy a klinikán történt, vagy az esetek többségében a beküldő állatorvos végezte el a tartási helyen. A gyógyulás nyomon követése és a szövődmények gyakoriságának felmérése a beküldő állatorvosok és a tulajdonosok telefonos megkeresése alapján történt.

A vizsgálat részeként az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszék és Klinika beteganyagából összesen 173 ló, 190 őrlőfoga került extrakcióra, melyeknek az átlag életkora 12,06 ±6,29 volt. A technika a 06-11 őrlőfogaknál Triadán számozás szerint, mind a maxilláris, mind a mandibuláris oldalon kivitelezhető volt, leggyakrabban azonban a 109-es fog került eltávolításra, az esetek 21,13%-ban. Alveolus gyógyulásának szövődménye 4 esetben történt (2%), a fedő híd szövődményei közé tartozott a híd meglazulása, ezek száma 4 volt (2%). Összesen 17 esetben (8%) alakult ki szövődmény.

Kiemelt figyelmet szenteltünk a szilikon tömés rögzítése során használt Steinmann Pinek stabilitásának és megbízhatóságának megállapítására. Az eredményeink alapján elmondható, hogy az esetek 2%-ban lazul meg, esik le a helyes módszerrel felhelyezett pin. Meglazulása esetén sem nyeli le tapasztalatunk szerint a ló, hanem feltételezzük, hogy a meglazult és a szájüregben szabaddá váló fém részt kiköphette.

A kutatásunk tapasztalatai alapján elmondható, hogy az általunk használt alveolus utókezelési módszernek számos előnye van. Az eljárás alkalmazása az utókezeléshez szükséges állatorvosi munka és költségek csökkenésével járt, mivel szövődménymentes esetben csak a híd levételekor igényel állatorvosi utókezelést, továbbá a trombocitában gazdag scaffold közreműködik a fogmeder mélyének gyógyulásában.