Szekciók

A madarak trichomonózisa széles körben ismert és elterjedt betegség. Néhány fajuk jellegzetes tüneteket okoz a szájüregben és a nyelőcső felső részén, míg mások a bélrendszer utolsó szakaszában jelennek meg, továbbá bizonyos fajaik a bélrendszeren kívül, más szervrendszerekben is megtelepedhetnek és okozhatnak rendellenességeket. Baromfikban, illetve galambfélékben, énekesmadarakban, valamint nappali és éjszakai ragadozómadarakban jól kutatott és leírt a fertőzés prevalenciája, azonban partimadarak trichomonózisáról kevés adat áll rendelkezésre. A kutatásunkban a pajzsoscankóra (Calidris pugnax) helyeztük a hangsúlyt, mivel egy korábbi vizsgálatunkban már kimutatásra került e faj érintettsége, de az alacsony mintaszám miatt akkor nem tudtunk hosszútávú következtetéseket levonni.

2025 tavaszán és őszén összesen 36 pajzsoscankóból, valamint öt másik fajba tartozó 56 partimadárból gyűjtöttünk kloákatampon mintát. A pajzsoscankón kívül kis liléből (Thinornis dubius) és sárszalonkából (Gallinago gallinago) is megállapítottuk a fertőzöttséget. A tárgylemezre kikent mintákon fénymikroszkóp alatt a trophozoiták morfológiai tulajdonságait vizsgáltuk, míg PCR segítségével két génszakasz (18S rRNS, alfa-tubulin gén) alapján értékeltük ki. A molekuláris módszerek megerősítették a morfológiai tulajdonságokra alapozott hipotézisünket, miszerint tudományra új fajjal állunk szemben. A genetikai vizsgálatok után kiderült, hogy a talált paraziták a Trichomonadida renden belül egy külön csoportot alkotnak és lehetséges, hogy nem is egy fajba tartoznak. A pajzsoscankóban talált parazitát leírtuk, a Charadriimonas elzamajori gen nov., sp. nov. nevet kapta és az erről szóló kézirat már publikálás alatt van.

A tavasszal fogott pajzsoscankók 73,7%-a, míg az őszi madarak 5,9%-a volt pozitív. Ez jelentős különbség, ami azt sejteti velünk, hogy az egysejtű venereális úton terjed, hisz a szezonalitáson túl a pajzsoscankók poligám viselkedése és a minták genetikai hasonlósága is erre enged következtetni. Eredményeink rávilágíthatnak a partimadarak állategészségügyi jelentőségére, mivel kedvelt élőhelyeik a legelők és az azok melletti területek, továbbá hosszútávú vonulók, és vonulásuk során több ízben is érintkezhetnek egymástól elszigetelten tartott állatállományokkal, így a legelők között egyfajta vektorként közvetíthetik a különféle kórokozókat.