Szekciók

A magyar szürke szarvasmarha fajta hazánk törvénnyel védett nemzeti kincse. A génmegőrzés, a genetikai sokszínűség mellett kevesen gondolnak a fajta küllemének, a fenotípusának megőrzésére. Bodó Imre professzor 2016-ban említette a „babaarcú”, rövidfejű, brachiocephal tehenek megfogyatkozását az állományban, amit később igazoltunk is. Napjainkban az állomány legfontosabb haszonvételi formája az árutermelés. Vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy a magyar szürke szarvasmarha testméretei változtak-e a 2016-os eredményekhez képest, és milyen tendenciák azonosíthatóak. Munkám során az eredeti 2001-ben megmért öt gulyában ismételtem meg a VATEM-méréseket. Összesen öt tenyészetben 1075 tehén testméreteit határoztam meg, a 2001-es módszerrel megegyező módon, természetesen az azóta fejlődött technikai és szoftveres eszközeinkkel. Eredményeimet Fürlinger 2016-os adataival hasonlítottam össze. A testméretek szórása általánosságban csökkent. A változást mutató testméretek, az esetek túlnyomó részében nőttek. A testméretek növekedésével az árutermelő tenyészetekben a megtermelhető hús mennyisége is nőtt. A bekövetkezett növekedés több esetben szignifikáns volt, így a küllem változása elkerülhetetlen. A jövőben talán mindkét tenyészcél (árutermelés, génmegőrzés) kitűzésére szükség lehet, de a tenyésztőkön múlik, hogy melyik úton indítják el tenyészetüket. A 2001-ben még az összes Bodó Imre által leírt küllemi típust azonosítani lehetett az állományban, míg 2016-ban már csak a parlagi és az uradalmi típus volt felelhető. 2026-ra ez a folyamat felerősödött, és még kevesebb lett a parlagi típusba tartozó tehén. A hosszú idősoros ismételt fenotipizálással a küllem változásai nyomon követhetővé, archiválhatóvá válnak. A jövőben tervezzük a 3D állat modellek létrehozását az archiválás pontosabb, tökéletesebb módszereként.