Szekciók

A sertéstartásban a Streptococcus fajok – különösen a zoonotikus potenciállal is rendelkező Streptococcus suis – a választást követő időszakban gyakori kórokozók, miközben az antimikrobiális szerhasználat szelekciós nyomása telep- és korcsoportspecifikus rezisztencia mintázatokat alakíthat ki. Jelen munka célja magyarországi nagylétszámú sertéstartó telepekről származó Streptococcus izolátumok antimikrobiális érzékenységének felmérése, valamint a rezisztenciaterhelés fajcsoport, korcsoport és telepszint szerinti értelmezése volt, kiegészítve multivariáns mintázatelemzéssel. A vizsgálatba 2023-2025 között, 14 telepről származó, rutin diagnosztikai orrtampon mintákból izolált 332 Streptococcus törzset vontunk be.A fajazonosítás MALDI-TOF MS-sel történt. Az antimikrobiális érzékenységet mikrohígításos módszerrel határoztuk meg 15 hatóanyagra nézve. Az izolátumok között a S. suis dominált (60,5%), ezt követte a S.hyovaginalis (28,3%), míg a többi faj alacsony arányban fordult elő. Összesített szinten a legmagasabb rezisztenciaarány a linkomicin (91,6%), a tilmikozin (86,4%), az oxitetraciklin (78,3%), a tiamulin (78,3%) és a doxiciklin (76,2%) esetében volt megfigyelhető. Ezzel szemben a ceftiofur, a cefkvinom és a florfenikol rezisztenciája alacsony maradt (3,6%), és az enrofloxacin (10,2%) valamint az imipenem (6,9%) esetében is viszonylag alacsony arányt mértünk. A rezisztenciamintázat fajfüggőnek bizonyult, a S. hyovaginalis esetében a β-laktám rezisztencia kifejezettebb volt, mint S. suis esetében. Korcsoport szerint a legmarkánsabb eltérés a β-laktámoknál jelent meg, 6 hetes korban a penicillin, az amoxicillin és az amoxicillin–klavulánsav rezisztenciája szignifikánsan magasabb volt, és a magas MDR-terhelés (≥5 rezisztens kategória) is gyakoribbá vált (59,6% vs. 42,6% és 38,3%), amelyet Monte Carlo permutációs teszt is alátámasztott (p=0,0031). Telepszinten több hatóanyagnál kifejezett heterogenitást és klaszteres halmozódást figyeltünk meg. A rezisztenciamintázatok 126 egyedi rezisztencia típusba rendeződtek; a klaszterezés és PCoA részleges fajcsoport-elkülönülést mutatott. A co-rezisztencia hálóban a legerősebb kapcsolatok a tetraciklinek között, illetve több, együttelőforduló terápiás csoport között jelentkeztek.Összességében a vizsgált 14 magyarországi nagylétszámú sertéstelepről származó Streptococcus izolátumokban magas tetraciklinrezisztencia-terhelést figyeltünk meg, míg a β-laktámokkal szembeni fenotípusos mintázatok faj-, korcsoport- és telepszinten heterogének voltak. Eredményeink a fajazonosítással kombinált MIC-alapú érzékenységi vizsgálat és a telepszintű AMR-monitoring jelentőségét támasztják alá.