Szekciók

A kutyák fehérjevesztéses enteropathiája (PLE) súlyos, gyakran életveszélyes, krónikus emésztőszervi szindróma. Bár a kórkép kimenetelének előrejelzése kiemelt jelentőségű mind az állatorvosi döntéshozatal, mind a tulajdonosok tájékoztatása szempontjából, a nemzetközi szakirodalomban jelenleg nem áll rendelkezésre egységes prognosztikai pontrendszer. Retrospektív vizsgálatunkban célul tűztük ki, hogy az Állatorvostudományi Egyetem beteganyagán felmérjük a szindróma lehetséges prognosztikai faktorait, és azonosítsuk azokat a diagnózis pillanatában vizsgálható markereket és későbbi kezelési protokollokat, amelyek előrevetíthetik a rövid- és hosszú távú túlélést, valamint a klinikai állapot változását.

A kutatásunk során 44 kutya adatait elemeztük, melyeket 2021 és 2025 között vizsgáltak a Kisállatklinikán. A betegek beválasztásának feltételei a következők voltak: ≤ 25 g/L szérumalbuminszint, krónikus emésztőszervi panaszok fennállása és az egyéb oktanú fehérjevesztéssel járó betegségek kizárása. Feljegyeztük a betegek klinikai és laboratóriumi paramétereit, betegségaktivitási indexeit és test-, illetve izomkondíciós pontszámait, valamint a diétás és gyógyszeres kezelését a diagnózis felállításakor (T0). Adatainkat összevetettük a 3 hónapos (T1) és 1 éves (T2) kontrollvizsgálatok eredményeivel. Az adatokat szigorú, nem-paraméteres statisztikai eljárásokkal elemeztük. A többszörös tesztelés miatt alkalmazott Bonferroni-típusú korrekció alapján a p<0,0001 értéket tekintettük statisztikailag szignifikánsnak, míg az ezt el nem érő, de hagyományos (p<0,05) szignifikanciaszintnek megfelelő eredményeket további vizsgálatot igénylő, lehetséges összefüggésként értékeltük.

Kutatásunk betegpopulációjában fajtaprediszpozíciót találtunk a yorkshire terrierek és a francia bulldogok esetében. A vizsgálataink alapján a fiatalabb életkor kedvezőbb rövid- és hosszú távú kimenetellel társult. A nemzetközi szakirodalom egy részéhez hasonlóan a kiindulási hipoalbuminémia mértéke nem mutatott statisztikai összefüggést sem a rövid-, sem a hosszú távú túléléssel. Ezzel szemben a szisztémás gyulladásra utaló kezdeti neutrofil granulocita számnak prognosztikai szerepe volt, emelkedése a nemzetközi eredményekkel összhangban kedvezőtlenebb rövid távú kimenetelt jelzett. A 3 hónapos túlélést a T0 vizsgálatot megelőző hipoallergén diéta, míg az 1 éves kilátásokat a T0-t követően elindított B12-vitamin-pótlás befolyásolta pozitívan. Számos egyéb klinikai, laboratóriumi és terápiás paraméter esetében nem igazolódott összefüggés a rövidtávú túléléssel. Kis esetszámból és retrospektív jellegéből adódó korlátai ellenére kutatásunk értékes előtanulmányként szolgálhat nagyobb esetszámot feldolgozó, prospektív kutatásokhoz.