Szekciók

A meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) komoly kihívást jelent, mind a humán-, mind az állategészségügy számára. Az Állatorvostudományi Egyetem Lógyógyászati Tanszék és Klinikán legalább 2008 óta szinte folyamatosan jelen van a kórokozó. Egy 2024 nyarán kitört Salmonella-járvány miatt teljes körű takarítást és fertőtlenítést végeztek. Ezután a klinikán 2025. április végéig, szokatlanul hosszú ideig (7 hónapig) nem azonosítottak MRSA fertőzést. A kutatás célja a járványügyi intézkedések MRSA populációra gyakorolt hatásának vizsgálata volt.

2024 tavaszán dolgozói (n = 48) és környezeti (n=23) MRSA szűrővizsgálatokat végeztek. A Salmonella-járvány után, a decemberig a klinikára érkező lovaktól (n = 211) is vettek mintát. 2025 év elején, az intervenció hatását vizsgálva megismételték a korábbi humán (n = 44) és környezeti (n = 16) szűrővizsgálatokat. Emellett 2024-től 2025 szeptemberéig az MRSA fertőzött lovak mintáit is megőrizték (n =15). A beérkező mintákat elődúsítást követően szelektív-differenciáló táptalajon tenyésztették, majd PCR vizsgálattal azonosították. Az MRSA izolátumok esetében korongdiffúziós rezisztenciavizsgálatot végeztünk az EUCAST ajánlásai alapján. Az izolátumok teljesgenom-analíziséből származó adatok elemzésére MLSTFinder, ResFinder, SCCmecFinder, valamint a BioNumerics programokat alkalmaztuk.

A vizsgálat során vett minták közül összesen 39 lett MRSA pozitív. Az intervenció előtt a humán minták 16,7%-a, míg a környezeti minták 47,8%-a, azt követően a humán minták 6,8%-a volt pozitív, míg a környezetben nem tudtunk MRSA-t kimutatni. A beérkező lovak orrtamponmintáiból csak 2 (0,9%) lett pozitív. Az izolátumok többsége (35/39) az ST398 szekvenciatípusú volt, amelyek döntően az SCCmec kazettagén IVa típusát hordozták. Az ST398-as izolátumok 94,3%-át (n=33) lókórház-asszociált (EHA-)MRSA-ként azonosítottuk, amelyek mindegyike hordozta a lukPQ és lóspecifikus scn virulenciagéneket. Négy dolgozói izolátum esetében a humán specifikus scn gént azonosítottuk. A teljesgenom MLST vizsgálat alapján az izolátumok 3 kivételéllel két klaszterbe voltak sorolhatók. Az izolátumok mindegyike multirezisztens volt.

A 2024-ben és 2025-ben izolált EHA-MRSA törzsek között kis mértékű eltérés alapján nem tudtunk következtetni az újrafertőződés forrására. A 2024-ben nagyobb genetikai változatosságot lehetett megfigyelni az intervenció előtt, ez többféle MRSA törzs hosszabb időszakon belüli párhuzamos feldúsulására utal. Ezzel ellentétben a 2025-ös klinikai izolátumok szűk genetikai variabilitása egy domináns klón elterjedésére enged következtetni. A környezeti terhelés és a humán hordozás arányának csökkenése a teljeskörű fertőtlenítés hatékonyságával magyarázható. A beérkező lovak alacsony MRSA-hordozásának aránya miatt nem valószínű, hogy azok releváns szerepet játszanak a lóklinikai MRSA populáció fenntartásában.