Szekciók

Az Erysipelothrix rhusiopathiae klinikailag jelentős, zoonotikus kórokozó, amely különösen víziszárnyasokban okozhat szeptikémiát és gazdasági veszteséget. A baromfi-eredetű izolátumok antimikrobiális rezisztenciájáról azonban kevés integrált fenotípusos-genomikai adat áll rendelkezésre.

Vizsgálatunkban 38, 2024-ben magyarországi klinikai baromfiesetekből izolált E. rhusiopathiae törzs (32 lúd-, 2 kacsa- és 4 pulykaeredetű izolátum) minimális gátló koncentráció (MIC) profilját határoztuk meg 18 antimikrobiális hatóanyaggal szemben, leves mikrodilúcióval. Tizenkilenc, csökkent érzékenységet mutató izolátumot Illumina teljesgenom-szekvenálásnak vetettünk alá, majd rezisztóma-, mobilis genetikai elem-, genomi sziget- és filogenomikai elemzést végeztünk.

Penicillin, amoxicillin, ceftriaxon, cefotaxim és ceftiofur esetében egyetlen izolátum sem érte el az alkalmazott rezisztencia-küszöbértéket. A legnagyobb rezisztenciaarányt oxitetraciklinnel szemben mértük (10,5%), míg doxiciklin és florfenikol esetében 5,3%, tilozin és tiamulin esetében 7,9% volt a rezisztencia. A szekvenált genomokban tetM-et kilenc, tetT-t és erm(47)-et két-két izolátumban mutattunk ki; a tetraciklin- és makrolid-rezisztencia szoros genotípus-fenotípus egyezést mutatott. A tetM minden esetben Tn6009-közeli kromoszómális környezetben fordult elő, az erm(47) ISErh6 közelében helyezkedett el. A 99790 izolátumban egy 64 833 bp-os genomi sziget ermC gént hordozott. A 19 genom négy filogenetikai klasztert alkotott; a tetM az első klaszterben feldúsult, de a faj rekombinációs hajlama és a mintavételi korlátok miatt ez nem tekinthető önmagában klonális terjedés bizonyítékának.

Eredményeink szerint a β-laktám hatóanyagok megőrizték hatékonyságukat, ugyanakkor mobilis genetikai elemekhez kapcsolódó rezisztenciagének már jelen vannak a magyarországi baromfi-eredetű E. rhusiopathiae populációban, ami indokolja a standardizált, genomikával kiegészített AMR-monitorozást.