Szekciók

A kullancsok számos betegség vektoraiként hatalmas humán- és állat-egészségügyi kockázatot jelentenek. A klímaváltozás hatására egyes fajok állományai jelentősen megritkultak, míg mások egyre nagyobb területen fordulnak elő, de számos más tényező is befolyásolja gyakoriságukat (pl.: tájhasználat). A madarak a kullancsok fontos gazdái, rajtuk többségében generalista fajok lárvái és nimfái fordulnak elő, de ornitofil kullancsfajok esetében az adultok is. A kullancsok nagy távolságokra való terjesztésében, és ezáltal az általuk hordozott kórokozók diszperziójában, különösen fontos szerep jut a vándormadaraknak. Éppen ezért fontos az, hogy folyamatosan felmérjük a madarak kullancsfertőzöttségét, vizsgáljuk ennek változásait. Dolgozatomhoz szolgáló mintákat 2024 májusa és 2026 júliusa között madarakról gyűjtött kullancsok képezték, melyeket madárgyűrűzési tevékenység közben végzett szisztematikus átvizsgálás során gyűjtöttünk. A minták többségében Magyarországról származnak, 57 különböző helyszínről, valamint néhány minta Görögországból és Romániából is érkezett. A vizsgált madarak 59 fajba tartoztak, melyek közül 49 a verébalakúak rendjébe (Passeriformes), a további tíz faj, pedig nyolc rendbe sorolható. A vizsgált fajok közül kiemelendő a pajzsoscankó, mely új kullancsgazdafajként szerepel, Ixodes ricinus került erről azonosításra. A búbosbankát korábban már feljegyezték, mint kullancsgazdát, azonban Magyarországon most először került kimutatásra. Voltak továbbá olyan madárfajok, amelyek ismert kullancsgazdák, ugyanakkor a rajtuk talált fajok vagy fejlődési stádiumok még nem kerültek azonosításra korábban. Új fajok guvatról, parlagi sasról és hantmadárról a Haemaphysalis concinna, szőlőrigóról az Ixodes festai, foltos nádiposzátáról és nádi tücsökmadárról pedig a Haemaphysalis punctata, vörös vércse esetében, pedig először sikerült adult I. ricinus-t azonosítani. A minták gyűjtése során nemcsak a madár faja került rögzítésre, hanem 1973 egyedről gyűjtött 5243 kullancs esetében az is, hogy a madár mely testtájékáról származtak, így jelen munka fókuszpontjába a hazai madarakon megtalálható kullancsok anatómiai lokalizációja került. A vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy az erdei élőhelyekhez kötődő fajokon a kullancsok szignifikánsan (p<0,001) gyakoribbak a csőrzug régiójában, ezzel ellentétben nádas élőhelyeken élő fajokon a torok régiója volt a legkedveltebb predilekciós hely. A leggyakrabban gyűjtött két kullancsfaj a H. concinna (2754) és az I. ricinus (2266) volt. Erdei madarakon az I. ricinus szignifikánsan (p<0,001) gyakoribb volt, ahogy az Ixodes frontalis és Ixodes arboricola is összehasonlítva nádi madarak hasonló fajok okozta fertőzöttségével, míg nádi madarakon a H. concinna bizonyult gyakoribbnak, ahogy a H. punctata is. A kiemelkedően magas számú mintaegyüttessel a madarakon található kullancsfajok hazai előfordulásának térbeli és időbeli alakulását, valamint a vérszívás helyét befolyásoló tényezőket térképeztük fel.