Szekciók

A szülészeti szakellátás keretében végzett ciklusdiagnosztika egyik alapeleme a szérum progeszteronszint (P4) meghatározása. Segítségével előre jelezhetjük az ovuláció időpontját, ezzel megfelelően időzíthetjük a pároztatást, vagy a mesterséges megtermékenyítést.

Ezeket a méréseket manapság referencialaboratóriumokban végzik kemilumineszcens immunoassay (CLIA) módszerrel, ezért a minta levételétől az eredményig több óra, vagy akár egy nap is eltelhet. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki a point-of-care analizátorokat, amelyek segítségével helyben, a klinikán elvégezhető a hormonszint-meghatározás, azonban ezek esetében legtöbbször nem ismert, hogy a kapott mérési eredmények mennyire felcserélhetők a szakirodalomból ismert referenciaértékek meghatározására alkalmazott Radioimmunoassay, vagy CLIA technikával mért hormonszintekkel.

Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy a lézerindukált fluoreszcencia (LIF) technológiát alkalmazó Virbac gyártó Speed ReaderTM készülékének szérum P4 mérései mennyiben térnek el a manapság gold-standardként alkalmazott CLIA-alapú IMMULITE 2000 analizátorétól.

Az Állatorvostudományi Egyetem Kisállatklinikájának szülészeti részlegén 22 ciklusdiagnosztikai vizsgálat során, ismételt mintavételekből származó vérmintából párhuzamosan 2 mérési módszerrel határoztuk meg a szérum P4 szinteket. Az elsődleges elemzésbe 47 olyan mérési pár lett bevonva, amelyeknél mindkét eredmény az adott módszer mérési tartományán belül volt. Érzékenységi vizsgálatként mind az 57 mérési párt elemeztük. A módszerek között erős korreláció volt igazolható (Pearson-féle r = 0,955), azonban a Bland-Altman-elemzés kimutatta, hogy a LIF módszer átlagosan magasabb értékeket mér. A két módszer közötti átlagos különbség (CLIA–LIF) –4,08 nmol/l volt, a klasszikus 95%-os egyezési határok (LoA) −12,50 és 4,34 nmol/l között alakultak. A Passing–Bablok-regresszió eredményeként a CLIA = −1,08 + 0,84 × LIF egyenletet kaptuk, amely konstans és arányos torzítást jelzett. Az érzékenységi elemzés hasonló meredekséget eredményezett (0,831). A konverziós egyenlet alkalmazása javította a két módszer közötti egyezést a klinikailag releváns P4 koncentrációknál. A 2 ng/mL-es és 5 ng/mL-es küszöbértékek elérésének időpontjában a CLIA és a LIF közötti átlagos abszolút különbség 0,89 napról 0,42 napra, illetve 0,54 napról 0,26 napra csökkent, és 10 ciklusból 8, illetve 9 esetében javult az egyezés.

Összességében a LIF-módszer alkalmas lehet az ivari ciklus monitorozására, amennyiben az értékelés során figyelembe vesszük a mérési módszerek közötti specifikus eltéréseket. A két módszer közötti erős korreláció önmagában nem jelenti azt, hogy az eredményeik felcserélhetők egymással. A Passing–Bablok-konverziós egyenlet ugyan javulást eredményezett a legtöbb vizsgált ciklus esetén, azonban független validálás szükséges a klinikai alkalmazása előtt.