Szekciók

A juhtenyésztésben a nagy genetikai értékű fagyasztott sperma felhasználása elképzelhetetlen intrauterin vagy mély cervikális mesterséges termékenyítés alkalmazása nélkül, amelynek eredményességét a juhok szaporodásbiológiai sajátosságai és a méhnyak anatómiai jellemzői egyaránt befolyásolják. A különböző mesterséges termékenyítési módszerek eltérő módon és mértékben terhelik az állatokat, ezért az eljárások összehasonlításakor az állatjólléti szempontok vizsgálata is fontos. A laparoszkópos (LAI) és a transzcervikális (TCAI) mesterséges termékenyítés eltérő műtéttechnikai beavatkozást jelent, ezért vizsgálatunkban ezek stresszhatásának összehasonlítására törekedtünk.

Kutatásunk célja a LAI és a TCAI technikájának összehasonlítása volt juhokban állatjólléti szempontból. A stresszválasz megítéléséhez a nyálkortizol koncentrációjának, valamint az aktivitás és állással-fekvéssel töltött idő változását követtük nyomon.

A vizsgálatban fehér dorper és fehér suffolk fajtájú anyajuhok vettek részt, amelyek három csoportba kerültek: natív kontroll (K3, n=7), laparoszkópos (LAI, n=18) és transzcervikális (TCAI, n=17) csoportba. A nyálmintákat hét különböző időpontban gyűjtöttük, a kortizol koncentrációját ELISA módszerrel határoztuk meg. Az aktivitást és állással-fekvéssel töltött idő változását pedométerrel vizsgáltuk, az adatokat órás felbontásban rögzítettük. Az elemzés során a beavatkozást megelőző 48 óra, valamint az azt követő 72 óra adatait értékeltük.

Az eredmények alapján mindkét műtéti csoportban átmenetileg emelkedett a nyálkortizol koncentrációja, amely 5 órával a beavatkozás után érte el a legmagasabb értéket, majd a következő napra visszatért a kiindulási szinthez. A LAI és a TCAI kortizolválasza között nem volt szignifikáns különbség. A viselkedési mutatók alapján a TCAI csoportban a műtét utáni 6-12. órában jelentősen nőtt az aktivitás és csökkent a fekvéssel töltött idő, míg a LAI csoportban elsősorban a fekvési idő csökkenését figyelhettük meg. A 2-3. napra a különbségek megszűntek. A kortizolszint- és viselkedésváltozás között nem találtunk kimutatható összefüggést.

Összefoglalva, a két módszer rövid ideig tartó kortizolválaszt váltott ki, amely a műtét napjára korlátozódott. A kortizolválasz tekintetében nem volt különbség a LAI és a TCAI között, a műtétet követő viselkedés azonban eltérően alakult. A TCAI csoportban tapasztalt fokozott aktivitás és csökkent fekvési idő arra utalhat, hogy a két beavatkozás eltérő módon befolyásolja az állatok korai posztoperatív viselkedését. A vizsgálat eredményei alapján a szakmai előírásoknak megfelelően végzett LAI és TCAI egyaránt eredményesen alkalmazható, állatjólléti szempontból elfogadható reprodukciós technikának tekinthető.