Szekciók

A szaruhártyafekély a kutyák egyik leggyakoribb szembetegsége, a kezelés megválasztása elsősorban a fekély mélységétől függ. Az elülső szegmentum optikai koherencia tomográfia (OCT) mikrométeres felbontású keresztmetszeti képet ad a szaruhártyáról. Kevéssé ismert, hogy a rutinvizsgálatok során mentett OCT-képek utólag értékelhetők-e. Célunk annak megállapítása volt, hogy egy rutin OCT-archívum mekkora része értékelhető, milyen fekélymorfológiát mutat, az archivált képeken végzett mérések mennyire egyeznek a vizsgálóéval, és két értékelő mennyire egyezik a besorolásban.

Egy szentesi beutalásos állatorvosi szemészeti praxis anonimizált archívuma 54 vizsgálati napról (2023-2026) 137 OCT-képet (iVue, Optovue) tartalmazott; 43 kutya 50 szemének első OCT-vizsgálatát elemeztük. Minden szem előre rögzített értékelhetőségi fokozatot kapott: S0, nem értékelhető; S1, az archivált metszetben nincs defektus; S2, a morfológia értékelhető, a vastagság nem mérhető; S3, a morfológia és a vastagság is értékelhető. A morfológiát négy kategóriába soroltuk. A vastagságot ImageJ programmal mértük, a méréseket rárajzolt vonalakkal dokumentáltuk, és összevetettük a vizsgáló tolómérős értékeivel. A praxis egy másik állatorvosa egymástól függetlenül 23 vakított képet sorolt be; az egyezést Cohen-féle kappával fejeztük ki.

Az 50 szemből 3 volt S0, 30 S1, 13 S2 és 4 S3. A morfológia így 17 szemen (34 %) volt értékelhető: hámhiány 5, sima alapú stromahiány 5, hiperreflektív alapú stromahiány 5, descemetokele vagy perforáció 2 esetben. Vizsgálati naponként átlagosan 2,5 OCT-képet mentettek, szemben a medián 28 fundusfotóval; szedálást 40 vizsgálati napból 2 alkalommal dokumentáltak. A maradék vastagság ImageJ-mérése a vizsgáló tolómérős értékeitől 3-16 µm-rel tért el (3 összevetés). Az értékelők 18 képből 11-en egyeztek (61 %; kappa 0,53, 95 % CI 0,26-0,78); az eltérések főként a felületes hámhiányt érintették, a stromadefektusokat 7 képből 6-on azonosan sorolták be.

A kutyákat többnyire ébren vizsgálják, és a vizsgáló az élő képet értékeli; az archívum ezért csak a látottak egy részét dokumentálja. A morfológia a szemek harmadában, a vastagság csak néhány esetben volt utólag értékelhető, az értékelők egyezése közepes volt, főként a felületes elváltozások miatt. A fekély legmélyebb pontján átmenő metszetek egységes, léptékkel és minőségi indexszel együtt történő mentése lehetővé tenné a prospektív vizsgálatokat.