Tudományos Diákkör    
 
 
TDK Fórum
Felhívás
Meghívó 2026.
» Szekciók
Fényképalbumok
Sajtómegjelenés
Archívum
Szabályzat
Home » Szekciók

Szekciók

A TECA-LBO posztoperatív szövődményeinek retrospektív vizsgálata kutyákban és macskákban
Urbán Marcell VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Sebészeti Tanszék
Témavezetők: Dr. Németh Tibor, Dr. Bendzsel Dániel

Absztrakt:

2022 márciusa és 2025 márciusa között követtük nyomon a FuzioVet Állatkórházba érkező azon kutya és macska betegeket, melyeken különböző etiológiájú, a külső- és középfület érintő súlyos kórképek miatt teljes hallójárat-eltávolítást és laterális bulla osteotomiát (TECA-LBO) kellett végrehajtani. Ebben az időszakban 123 beteg (63 kutya és 60 macska) felelt meg a retrospektív klinikai kutatás szelekciós kritériumainak. A TDK-dolgozat célja a TECA-LBO műtétek retrospektív adatfeldolgozása kutyákban és macskákban. Vizsgálatunkban kiemelt figyelmet fordítunk a preoperatív indikációkra, valamint a leggyakrabban fellépő posztoperatív komplikációkra, mint a facialis paresis, a Horner-szindróma, a ferde fejtartás és a tályogképződés. Eredményeinket összevetettük a nemzetközi szakirodalmi adatokkal, különös tekintettel a szövődmények előfordulási gyakoriságára és azok klinikai kimenetelére.

Adatgyűjtésünk során a meglévő klinikai kórlapok retrospektív elemzése mellett egy saját szerkesztésű, 33 kérdésből álló strukturált kérdőívet töltettünk ki a tulajdonosokkal online, illetve telefonos interjúk keretében. A hosszú távú utánkövetési idő kutyáknál átlagosan 24,6, macskáknál 26,2 hónap volt.

Eredményeink alapján a beavatkozás a betegek döntő többségében két héten belül megszüntette a krónikus fájdalmat. A de novo facialis paresis kutyáknál 21,4%-ban, macskáknál 25,4%-ban jelentkezett, de ezek szinte minden esetben átmenetinek bizonyultak. A brachycephal koponyaforma vizsgálatunk alapján statisztikailag nem növelte a neurológiai szövődmények kockázatát. A Horner-szindróma kutyáknál 1,5%-ban, macskáknál 1,7%-ban alakult ki, mely arányok a szakirodalmi adatokhoz képest jóval alacsonyabb előfordulást mutatnak. A vestibularis szindróma kutyáknál 14,7%-ban, macskáknál 29,4%-ban alakult ki. Ezen tünetek kialakulásában az előrehaladott életkor szignifikáns rizikófaktornak bizonyult (p=0,025). A para-auralis abscessus (PAA) és a nagyobb testsúly között szignifikáns összefüggést találtunk (p<0,001). Egyéb vizsgált tényezőknek nem volt statisztikailag szignifikáns hatásuk a posztoperatív szövődményekre.



Előadások listája