Szekciók

Magyarországon a háztartások jelentős részében tartanak kutyát vagy macskát, és a társállatok gyakran a lakótérben, akár az ételkészítés helyszínén is jelen vannak. Ez növelheti a zoonotikus és élelmiszer-eredetű kórokozók terjedésének lehetőségét. A háztartási élelmiszerhigiéniai kutatások ritkán veszik figyelembe a társállatok jelenlétét, és kevés vizsgálat elemzi, hogyan függ össze az állattartás módja a gazdák kockázatészlelésével és higiéniai gyakorlatával, illetve az állatorvosi tájékoztatással. Vizsgálatunkban az „Egy egészség” megközelítést alkalmazva ezeket az összefüggéseket tártuk fel, egy háztartásokra fókuszáló kockázatbecslés megalapozása érdekében.

Személyes megkérdezésen alapuló felmérésünk mintája (N=1025) nem, korcsoport és régió szerint reprezentálta a magyar felnőtt lakosságot. A kutyát vagy macskát tartó válaszadókat (n=583) az állatok tartási módja alapján három csoportba soroltuk: kizárólag benti, vegyes és kizárólag kinti tartás. A higiéniai attitűdöket és gyakorlatokat mérő változók faktorelemzésével öt faktort azonosítottunk: általános élelmiszerbiztonsági attitűd, állattartással kapcsolatos kockázatészlelés, állattartási kockázatok bagatellizálása, konyhai higiéniai gyakorlat és állattal kapcsolatos higiéniai gyakorlat. A csoportokat e faktorok mentén, a demográfiai különbségeket is figyelembe véve hasonlítottuk össze.

Az általános élelmiszerbiztonsági attitűd és a konyhai higiéniai gyakorlat minden csoportban kedvező volt, és nem mutatott érdemi különbséget a tartási mód szerint. Az állattartással összefüggő faktorok azonban egyértelmű tendenciát mutattak: a kizárólag kinti tartástól a kizárólag benti tartás felé haladva csökkent a kockázatészlelés, nőtt a kockázatok bagatellizálása, és ritkábbá váltak az állattal kapcsolatos higiéniai óvintézkedések. A benti tartású állatok gazdái körében gyakoribb volt a szoros testi kontaktus, miközben az állattal való érintkezés után csupán 38%-uk mosott mindig kezet, szemben a kinti tartók 80%-ával. A gazdák legfontosabb információforrása minden csoportban az állatorvos volt (59%), az állatorvostól való tájékozódás azonban nem társult reálisabb kockázatészleléssel. Mindössze 11%-uk kapott állatorvosától tanácsot az állateledel biztonságos kezeléséről.

Eredményeink szerint az általános élelmiszerbiztonsági tudatosság nem terjed ki automatikusan az állattartással kapcsolatos kockázatokra: a legszorosabb kontaktus a legalacsonyabb kockázatészleléssel és a legritkábban alkalmazott higiéniai óvintézkedésekkel társult. Mivel a benti állattartók is elsősorban állatorvosuktól tájékozódnak, az állatorvosi kommunikáció kiemelt szerepet kaphat a megelőzésben. Ennek az érintkezést követő kézmosásra, az ételkészítési területek védelmére, a szoros testi kontaktus kockázataira és az állateledel biztonságos kezelésére érdemes összpontosítania.

A kutatás a STARTING 153192 és a 2025-2.1.1-EKÖP-2025-00022 számú projektek finanszírozásával, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a STARTING_25, illetve a 2025-2.1.1-EKÖP pályázati program keretében valósult meg.