Tudományos Diákkör    
 
 
TDK Fórum
Felhívás
Meghívó 2026.
» Szekciók
Fényképalbumok
Sajtómegjelenés
Archívum
Szabályzat
Home » Szekciók

Szekciók

Az IDR-1002 antimikrobiális peptid immunmodulátor hatásának vizsgálata sertés eredetű hepatikus sejtmodellen
Bodnár Brigitta VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezető: Dr. Mátis Gábor

Absztrakt:

Az antibiotikumok nagy mértékű alkalmazása világszinten egyre súlyosbodó problémát jelent, különösen az intenzív állattenyésztésben. A nagy állománysűrűség és a magas termelési igény következtében az állatok immunrendszere jelentős terhelésnek van kitéve, ami elősegíti a fertőző betegségek kialakulását. Kutatásunk célja a szisztémás gyulladásos válaszfolyamatok részletes tanulmányozása, valamint olyan alternatív terápiás lehetőségek feltérképezése, amelyek immunmodulátor hatásaik révén az antibiotikumok kiegészítéseként vagy azok helyettesítőiként alkalmazhatóak a fertőzések leküzdésére.

Vizsgálatunk során az IDR-1002 nevű, szintetikusan előállított kis méretű antimikrobiális peptidet (AMP) használtuk, amely összetett immunmoduláns hatással rendelkezik, így potenciális alternatívaként szolgálhat a gyulladásos válasz szabályozásában. A kontroll csoport mellett az IDR-1002-t 10, 30 és 90 µg/ml koncentrációban alkalmaztuk önmagában és Escherichia coli eredetű lipopoliszachariddal (LPS, 30 µg/ml) kombinálva. 24 órás inkubációt követően a sejtek metabolikus aktivitását CCK-8 teszt segítségével határoztuk meg. A májsejtek redox-homeosztázisát az Amplex Red fluorimetriás eljárással vizsgáltuk, amivel a tápfolyadékban megjelenő hidrogén-peroxid (H₂O₂) mennyiségét voltunk képesek meghatározni. A lipidperoxidáció biomarkereként a sejtek lizátumából származó malondialdehid (MDA) koncentrációját kolorimetriás módszerrel határoztuk meg. A sejttenyészetünkön termelődött gyulladásos citokinek (GM-CSF, IL-1β, IL-6, IL-8) szintjét a Luminex xMAP Intelliflex multiplex rendszerrel kvantifikáltuk.

Az IDR-1002 egyik alkalmazott koncentrációban sem csökkentette szignifikánsan a sejtek metabolikus aktivitását. A H₂O₂ mennyisége az IDR-1002 önálló alkalmazása mellett, a 30 és 90 µg/ml koncentrációk esetében szignifikáns csökkenést mutatott. A GM-CSF szintjét az IDR-1002 önállóan és az LPS-sel kombinációban is mérsékelte. Az IL-1β, IL-6 és IL-8 koncentrációi az IDR-1002 hatására számottevő csökkenést mutattak, amennyiben a peptidet kizárólag önmagában alkalmaztuk. Ezekből az eredményekből az IDR-1002 anti-inflammatorikus hatására következtethetünk. Mindazonáltal, amikor az IDR-1002-t az LPS-sel kombinálva alkalmaztuk, mindhárom vizsgált koncentráció tovább fokozta az IL-1β, IL-6 és IL-8 koncentrációinak LPS kiváltotta emelkedését.

Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy az IDR-1002 kombinált alkalmazása esetén immunstimuláló, pro-inflammatorikus hatást fejthet ki és csupán önmagában felhasználva mutatkozott meg a gyulladáscsökkentő aktivitása. Antioxidáns sajátságát igazolja a keletkező H2O2 szintjének szignifikáns csökkentése. Vizsgálatunk eredményei alapján az IDR-1002 hatékonyan alkalmazható immunmoduláló, illetve immunstimuláló hatóanyagként sertések májában kialakuló bakteriális eredetű gyulladásos válaszreakciók esetében. Ugyanakkor a molekula pontos hatásmechanizmusának feltárása további, célzott vizsgálatokat igényel.



Előadások listája