Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
» Archívum
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Szabályzat
Home » Archívum

Archívum

Effects of different nitrogen sources on growth performance of insects
Nikolaides Yiannis V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék
Témavezetők: Dr. Hetényi Nikoletta, Dr. Bersényi András

Absztrakt:

A vizsgálat célja az volt, hogy különböző nitrogénforrások (micelláris kazein, karbamid, zsírtalanított szója) hatásait vizsgáljuk 4 rovarfaj, a banán tücsök (Gryllus assimilis), a házi tücsök (Acheta domesticus), a lisztbogár lárva (Tenebrio molitor) és a gyászbogár lárva (Zophobas morio) esetében.

Négy ismétlés/csoporttal hat ad libitum biztosított 3,52% nitrogéntartalmú (22% nyersfehérje) tápot alkalmaztunk: 1. Csoport = 100% micelláris kazein, 2. Csoport = 75% micelláris kazein, 25% karbamid, 3. Csoport = 50-50% micelláris kazein és karbamid, 4. Csoport = 25% micelláris kazein, 75% karbamid, 5. Csoport = 100% karbamid, 6. Csoport = 100% zsírtalanított szója. Szénhidrátforrásként kukoricakeményítőt használtunk. A növendék tücsköket egyesével (n=4/csoport), valamint csoportosan (n=15/csoport) helyeztük el. A lisztbogár (n=20/ csoport) és gyászbogár (n=15/ csoport) lárvák csak csoportokban voltak. A rovarok túlélési arányát, testsúlyát és a takarmányfelvételt hetente mértük. Az adatokat a 4. (tücskök), 5. (gyászbogár) és 14. (lisztbogár lárva) héten elemeztük.

A tücsköknél az átlagos egyedi zárósúly az 6. Csoportban volt a legnagyobb és az 5. Csoport a legkisebb. A csoportosan tartásban a súlygyarapodása jobb volt, mint az egyedinél. Az egyedileg elhelyezett tücskök túlélési aránya 100% volt a 4. héten. A csoportosan tartottak túlélési aránya nagyon kicsi (<30%) volt mindkét faj esetében és nem volt szignifikáns különbség a csoportok között.

A lárvák esetében az átlagos egyedi testsúly az 1. Csoportban (lisztbogár lárva) és a 6. Csoportban (gyászbogár lárva) volt a legnagyobb és az 5. Csoportban a legkisebb (lisztbogár és gyászbogár lárva). A lisztbogár lárvák túlélése a 3. Csoportban (77,5%) volt a lenagyobb és a 6. Csoportban (18,8%) a legkisebb. A gyászbogár lárvák esetében a növekvő karbamid részaránnyal csökkent a túlélési arány, ami az 1. Csoportban volt a legjobb (75%) és a 6. Csoportban a legrosszabb (33.3%). A takarmányhasznosítás mindkét lárva esetében lépcsőzetesen romlott az emelkedő karbamid részaránnyal. Értéke a 6. Csoportban volt a legjobb, amit az 1. Csoport követett és az 5. Csoportban volt a legrosszabb.

Az összes rovarfaj képes volt a karbamid hasznosítására, bár a 100%-os karbamid etetés alacsony zárósúlyt eredményezett. A tücsökfajok és a lisztbogár lárva esetében a karbamid helyettesítheti a micelláris kazein 25%-át anélkül, hogy negatívan hatna a túlélésre és a testsúlyra. A gyászbogár lárva esetében a karbamid helyettesítheti a micelláris kazein 25%-át anélkül, hogy negatívan hatna a testsúlyra, de a túlélési arányt jelentősen rontja.



Előadások listája