Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
» Archívum
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Szabályzat
Home » Archívum

Archívum

Növényi mérgezések a társállatok körében - az állatorvos és a tulajdonos szemszögéből közelítve
Horváth Ariella Roxána VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Növénytani Tanszék
Témavezető: Dr. Cserhalmi Dániel

Absztrakt:

Napjainkban a legtöbb háztartásban jelen vannak a különböző társállatok, de míg korábban az élőhelyük az udvarra korlátozódott, manapság már inkább, mint a család egy-egy tagjára tekintenek rájuk. Bár ezzel a változással számos veszély elhárult az életükből, azonban újabbak léptek azok helyére, amelyek az egészségüket fenyegetik. Ilyenek az életterükben előforduló kerti és szobai dísznövények is.

Ezekhez a fajokhoz a kedvtelésből tartott állatok könnyen hozzáférhetnek, azokkal érintkezve vagy elfogyasztva őket könnyen mérgezés alakulhat ki. Mindez meglehetősen gyakori a haszonállatok körében, amit toxikológiai vizsgálatok korábban igazoltak, társállatok esetében azonban kevés adat áll rendelkezésre. Gyakoriak a tulajdonosok tájékozatlanságára visszavezethető mérgezési esetek, amelyek alapszintű tudás birtokában könnyen megelőzhetők lennének.

Általános nézet, hogy hivatásunk alaptudásának nem szükséges része a növények ismerete, de a tapasztalat épp az ellenkezőjére mutat rá. Bár többnyire nincs speciális gyógymód a növényi mérgezésekre, az érintett fajok ismerete nagyon hasznos a prognózis és célzott beavatkozás megállapításához.

Kutatásunk célja, hogy felmérjük az állattartók és az állatorvosok ismeretét a mérgező növényekkel kapcsolatban, és hipotézisünk szerint ez utóbbi csoport vélhetően képzettebb e téren.

A résztvevők ismereteit egy online kérdőív segítségével vizsgáltuk. A kutatásban 941 fő laikus tulajdonos és 134 fő szakmabeli vett részt.

A laikusok szerint kisebb (58,8%), az állatorvosok válaszai alapján nagyobb (78%) valószínűséggel biztosan van otthonukban mérgező faj ugyanakkor a válaszaik alapján az is kiderült, hogy mindkét csoport esetében 90% feletti esetben található a lakásban valamilyen toxikológiailag releváns faj. Az állatorvosok körében magasabb volt a környezetükben biztosan előforduló növényi mérgezés (17,1%), az állattartók esetében ez csupán 4,3%. A növények azonosítása 70-80% körül alakult mindkét csoportban, a toxikusság mértékét 45-50%-ban tudták meghatározni, míg a „nem tudom” válasz lehetőségével az esetek körülbelül 20-30%-ban éltek. A válaszok alapján nem mutatkozott jelentős különbség a csoportok között.

Az állatorvosok az okozott tüneteket csak 33,3%-ban tudták helyesen párosítani, 43,1% „nem tudom” válasz mellett.

Hipotézisünk megdőlt, hiszen az állatorvosok sem rendelkeznek a megfelelő tudással.

Azt is kijelenthetjük, hogy hasznos lenne a magyarországi toxikológiai központ fejlesztése, ahol célzottan tudnának foglalkozni a növényekkel összefüggő mérgezéses esetek koordinálásával és dokumentálásával, hiszen a válaszolók több, mint 95%-a élne egy ilyen lehetőséggel.

A projekt lezárásaként elkészítek egy ismeretterjesztő kiadványt, amit díjmentesen elérhetővé teszünk a hazai kisállatpraxisok számára, a tulajdonosok legszélesebb körét elérve. A dolgozatommal szeretnénk felhívni a gyakorló állatorvosok figyelmét a továbbképzések fontosságára is.



Előadások listája