Tudományos Diákkör    
 
 
Felhívás
Meghívó 2023.
Állatorvos szekciók
TDK zsűri
Biológus szekció
Díjak
Díjazottak
Fényképalbumok
» Archívum
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Szabályzat
Home » Archívum

Archívum

A cathelicidin-2 immunmoduláló hatásának vizsgálata csirke eredetű hepatocita – nem-parenchimális sejt ko-kultúrák felhasználásával
Walmsley, Stephanie III. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Papp-Sebők Csilla, Dr. Neogrády Zsuzsanna

Absztrakt:

A haszonállattartás területén komoly kockázatot jelentenek az egyes gyomor- béltraktust károsító bakteriális fertőzések, melyek kezelése az egyre nagyobb mértékben terjedő antibiotikum-rezisztencia miatt is különös kihívást jelent. A patogén enterális baktériumok által termelt toxinok a véráramba kerülve a portális rendszeren keresztül elsőként a májba jutnak. E toxinok az immunsejtek aktiválása révén igen erőteljes gyulladásos folyamatokat indíthatnak be, melyek káros következményekkel járhatnak az állatok egészségére, valamint a termelési mutatókra nézve egyaránt. Ezért az utóbbi években előtérbe került különféle, a haszonállat-gyógyászatban biztonsággal alkalmazható, antibiotikumokat helyettesíteni képes antimikrobiális és a gyulladást befolyásoló anyagok kutatása. Az antimikrobális peptidek (AMP-k), így az e csoportba tartozó cathelicidinek ígéretes jelöltnek bizonyulnak erre a célra. Kutatásunk tárgya a csirke cathelicidin-2 immunmoduláló hatásának vizsgálata önmagában, illetve gyulladáskeltés céljából hozzáadott lipoteikólsav (LTA) jelenlétében csirke eredetű primer hepatocita-– nem parenchimális-sejt ko-kultúrákon. A sejttenyészetekben a metabolikus aktivitást CCK-teszttel, a membránkárosodás mértékét pedig az extracelluláris laktát dehidrogenáz (LDH) aktivitásának mérésével vizsgáltuk. Az interferon gamma (IFN-γ) és interleukin-10 (IL-10) koncentrációkat Luminex módszerrel, az interleukin-8 (IL-8) szintjét pedig csirke specifikus ELISA teszttel határoztuk meg.

Eredményeink alapján megállapítottuk, hogy mind a magasabb (10 nmol/ml), mind az alacsonyabb (5 nmol/ml) koncentrációjú cathelicidin-2 csökkentette a sejtek metabolikus aktivitását, és ez a csökkenés nagyobb mértékűnek bizonyult a magasabb koncentráció esetében. LTA-val történő kiegészítés mellett a cathelicidin-kezelés hasonló hatást eredményezett. Továbbá, a cathelicidinnel kezelt sejtek esetében az LDH szint szignifikánsan emelkedett, azonban az egyidejű LTA-val történő kiegészítést követően e változás nem volt megfigyelhető, és az LTA önmagában sem okozott eltérést az enzimaktivitásban.

A cathelicidin dózisfüggő emelő hatást fejtett ki az általunk mért citokinek, azaz az IFN-γ, az IL-8, és az IL-10 koncentrációjára egyaránt. Az LTA kezelés önmagában szignifikánsan növelte az IFN-γ szintet a kontrollhoz viszonyítva, de nem volt hatása a többi, általunk mért citokin szintjére. A kisebb koncentrációjú cathelicidin kiegészítés szignifikánsan csökkentette az IFN-γ koncentrációját az LTA-val kezelt sejttenyészetekben, azaz sikeresen mérsékelte az LTA gyulladáskeltő hatását.

Eredményeink alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a cathelicidin-2 rendkívül fontos szerepet játszik a pro-, és antiinflammatorikus folyamatok sejtszintű szabályozásában, és ezáltal ígéretes jelöltnek bizonyulhat a káros gyulladásos folyamatokkal járó bakteriális fertőzések terápiájában.



Előadások listája