|
||||
Home
» Archívum
» 2012. TDK
2012. évi TDK konferenciaHelyes Georgina IV. évfolyam MTA, Agrártudományi Kutatóközpont, Állatorvos-tudományi Intézet Témavezetők: Dr. Kreizinger Zsuzsa, Dr. Gyuranecz Miklós A tularemia kórokozója a Francisella tularensis, mely egy zoonótikus bakteriális kórokozó, potenciális biológiai fegyver. Magyarországon az évente bejelentett emberi megbetegedések száma 20 és 148 között alakult az elmúlt évtizedben, melyek kórelőzményében leggyakrabban mezei nyúllal (Lepus europaeus) vagy rágcsálókkal történt közvetlen kontaktus, illetve kullancscsípés szerepelt. Az emberi tularemia megbetegedések gyógykezelése antibiotikum adásával történik. Tanulmányunk célja az volt, hogy meghatározzuk a hazánk különböző területeiről gyűjtött F. tularensis subsp. holarctica törzsek in vitro érzékenységét 11 különböző antibiotikummal szemben. A diagnosztikai mintákból egéroltás közbeiktatásával módosított Francis-féle táptalajon (csokoládé agar 1% glükózzal és 0,1% ciszteinnel kiegészítve) izoláltuk a F. tularensis subsp. holarctica törzseket. A kitenyészett törzseket polimeráz láncreakcióval azonosítottuk. Az izolátumok antibiotikum érzékenységét kereskedelemi forgalomban kapható, minimális gátló koncentrációt (MIC) meghatározó tesztcsíkok segítségével határoztuk meg. A kapott MIC értékeket a Klinikai és Laboratóriumi Szabványok Intézetének (Clinical Laboratory Standard Institute, CLSI) érzékenységet jelző határértékeivel vetettük össze. Az ország különböző részeiről huszonkilenc F. tularensis subsp. holarctica törzset izoláltunk mezei nyulakból és egy állatkerti huszármajomból (Erythrocebus patas). Az összes törzs érzékenynek mutatkozott aminoglikozidokkal (MIC90 értékek: sztreptomicin: 6,0 mg/l, gentamicin: 0,75 mg/l), tetraciklinekkel (MIC90 értékek: tetraciklin: 0,5 mg/l, doxiciklin: 1,0 mg/l), klóramfenikollal (MIC90: 1,5 mg/l) és fluorokinolonokkal (MIC90 értékek: ciprofloxacin: 0,047 mg/l, levofloxacin: 0,023 mg/l), azaz az emberi tularemia esetek gyógykezelésében elsődlegesen használt antibiotikumokkal szemben. Szintén hatásosnak bizonyult a tigeciklin (MIC90: 0,19 mg/l) és a rifampicin (MIC90: 1,0 mg/l). Eritromicinre (MIC90: 256 mg/l<) és linezolidra (MIC90: 32 mg/l) azonban az összes törzs rezisztens volt. A vizsgált F. tularensis subsp. holarctica törzsek levofloxacinnal és a tigeciklinnel szembeni érzékenysége további vizsgálatok elvégzésére biztat, azzal a céllal, hogy ezen antibiotikumok esetleg a jövőben alkalmazhatóak lehetnek az emberi tularemia esetek gyógykezelésében. Előadások listája |