Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
» 2012. TDK
Felhívás
Meghívó 2012.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2012. TDK

2012. évi TDK konferencia

Az amiláz, mint lehetséges paraméter macskák krónikus veseelégtelenségének korai diagnosztizálásában
Péntek Eszter V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Belgyógyászati tanszék és klinika
Témavezetők: Dr. Balogh Éva, Dr. Halmay Dóra

Absztrakt:

Az amiláz macskában az egyik legkevésbé vizsgált és a laboratóriumi kérésekben is csak ritkán szereplő paraméter. Ennek egyik oka, hogy – bár nagyrészt a hasnyálmirigy által termelt enzimről van szó – ebben a fajban éppen pancreatitisben nem jellemző az emelkedése. Érdekesebbnek tűnik az enzim egy másik jellemzőjének kihasználása. Természetéből és méretéből adódóan az amiláz kb. 80 %-ban a vesén át választódik ki, a glomerulusokon keresztül filtrálódik, és egy kis része a tubulusokon reabszorbeálódik. A plazmában különböző immunglobulinokkal ás poliszacharidokkal komplexet képez, és ún. makroamiláz keletkezik. Ezek a komplexek fizikai tulajdonságaikat tekintve nagyon heterogén, nagyméretű molekulák, ezért nem tudnak a vizelettel ürülni és visszamaradva nagy enzimaktivitást okoznak a szérumban. A makroamilázokat különböző módszerekkel a normális amiláztól egyértelműen el lehet különíteni, így különbséget lehet tenni a makroamilázémia és a hiperamilázémia között. Tapasztalat szerint idős macskákban a hiperamilázémia legfőbb oka az IRC.

Vizsgálatunk célja annak a hipotézisnek az alátámasztása volt, hogy az amiláz alkalmas lehet az IRC korai detektálására, akár a klinikai tünetek megjelenése előtt. Munkánk során különböző életkorú macskák amiláz és kreatinin értékeinek változását vizsgáltuk. A vizsgálat első részében 2004 és 2011 között a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Kisállat Klinikáján vizsgált n=929 európai rövidszőrű macska véreredményét dolgoztuk fel különböző statisztikai módszerekkel. Ennek során négy korcsoportot (kölyök: 0-2 év, felnőtt: 3-10 év, idős: 11-14 év, aggastyán: 15 év felett) hoztunk létre. A kreatinin értékeket az IRIS veseelégtelenség stádiumokba való besorolása alapján osztottuk fel (stage 1: <140 µmol/l, stage 2: 140-250 µmol/l, stage 3: 251-440 µmol/l, stage 4: >441 µmol/l). A kapott amiláz értékeket normál, mérsékelten emelkedett, több mint kétszeresére emelkedett csoportokra bontottuk. A kapott értékeket a következő szempont alapján dolgoztuk fel: korcsoportonkénti amiláz és kreatinin megoszlás, az egyes korcsoportokon belül a különböző stádiumú veseelégtelenségek szerinti amiláz érték megoszlás.

A vizsgálatunk második felében az amiláz vesén keresztüli ürülését vizsgáltuk n=15 egészséges (kontroll) európai rövidszőrű macska amiláz klírenszének meghatározásával. Ennek során szérum amilázt, vizelet amilázt és amiláz/kreatinin klírensz arányt mértünk módosított IFCC módszerrel.

Összefoglalva megállapítottuk, hogy macskákban a szérum amiláz illetve az amiláz/kreatinin klírensz arány alternatívája lehet az IRC korai felismerésének.



Előadások listája