Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
» 2012. TDK
Felhívás
Meghívó 2012.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2012. TDK

2012. évi TDK konferencia

Egyes egzotikus macskafélék elhullási okainak vizsgálata egy franciaországi és magyarországi állatkertekben.
Tarnavölgyi Csilla VI. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék
Témavezető: Dr. Gál János

Absztrakt:

A macskafélék családjába 36 vadon élő faj tartozik, melyek – Ausztrália és az Antarktisz kivételével – világszerte elterjedtek. A Kihalással fenyegetett fajok vörös listáján 9 faj a sebezhető, 6 faj a veszélyeztetett és 1 faj a súlyosan veszélyeztetett kategóriába lett besorolva.

Számuk további csökkenésének elkerülésében fontos szerepet játszanak a fajvédelmi programok és az ezekben részt vevő állatkertek, vadasparkok. A fogságban tartott állatoknak ma már igyekeznek minél jobb körülményeket biztosítani, ezzel is törekedvén az állatok átlagos élettartamának növelésére és jó közérzetük biztosítására.

Dolgozatomban négy állatkert, a franciaországi Le Parc des Félins, illetve a Szegedi Vadaspark, a Nyíregyházi Állatpark és a Fővárosi Állat- és Növénykert macskaféléinek elhullásait vizsgáltam a 2006-2011-es intervallumban.

Dolgozatom írásakor számos tényezőt figyelembe vettem, így az egyes állatkertek vakcinázási és etetési protokolljait, féregellenes kezeléseiket és az állatok kifutóinak méreteit.

Vizsgálataimban tíz egzotikus macskaféle szerepel, a hiúz (Lynx lynx), a hópárduc (Uncia uncia), a jaguár (Panthera onca), a leopárd (Panthera pardus), a leopárdmacska (Prionailurus bengalensis), az oroszlán (Panthera leo), a puma (Puma concolor), a szervál (Leptailurus serval), a tigris (Panthera tigris) és a vadmacska (Felis silvestris).

A hat év alatt a négy állatkertben összesen 122 állat hullott el, melyek kor eloszlása változatos volt, a legfiatalabbak újszülöttként, míg a legidősebb állat 24 éves korában hullott el.

Az elhullási okok szintén vegyesek voltak, előfordultak vírusos, illetve bakteriális fertőzések, traumás esetek, krónikus szervi rendellenességek egyaránt. A fiatal, újszülött állatoknál az elhullás leggyakoribb oka a dehidráció, cachexia volt, amennyiben az anyaállat nem gondoskodott megfelelően a kölykökről, de előfordultak szervi rendellenességek is, illetve az idősebb példányok által okozott traumák miatti elhullások is.

A vizsgált időintervallumban elhullott állatok 55%-a volt 1 hónaposnál fiatalabb, ugyanakkor 19%-uk 10 évesnél idősebb korában hullott el.



Előadások listája