Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
» 2012. TDK
Felhívás
Meghívó 2012.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2012. TDK

2012. évi TDK konferencia

Az olaszperje (Lolium multiflorum) új változataiból készült fűszilázsok energia- és fehérjetartalmának megállapítása
Schreier Anne V. évfolyam
SzIE, Állatorvos-tudományi Kar, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi intézet
Témavezető: Dr. Hedvig Fébel

Absztrakt:

Az olaszperje potenciális lehetőséget nyújt a szarvasmarha takarmányozásában a megfelelő szerkezettel bíró, ún. strukturális rost biztosítására, arra, hogy növeljük a tömegtakarmánnyal bevihető energia és fehérje mennyiségét, javítsuk a tehenek karotinellátását, valamint csökkentsük a szénakészítéskor fellépő veszteségeket és nehézségeket. A strukturális rost nagyon fontos szerepet játszik a lucernára és a silókukoricára, továbbá a 45-50%-ban abrakra alapozott takarmányadag etetésekor jelentkező számos anyagforgalmi probléma (pl. acidózis veszély) megelőzésében. Az olaszperjéből (édes füvekből) készített szilázsok etethetőségét jelenleg azonban korlátozza, hogy az emésztési együtthatók hiányában, nem állnak rendelkezésre pontos adatok az energiatartalomra vonatkozóan. Jelenleg az NEl-re vonatkozóan csak becsült értékkel (5,5 és 6,0 MJ/kg sza.) számolhatunk.

Vizsgálataim fő célja az volt, hogy két olaszperje fűnek, az évelő Bahial-nak és az egy éves Suxyl-nak meghatározzam a takarmányozási táblázatokból még hiányzó emésztési együtthatóit (nyersfehérje, nyerszsír, nyersrost, N-mentes kivonható anyag (NMKA), bendőbeli lebonthatósági (dg) értékeit, és ezen értékek segítségével kiszámítsam e két silózott takarmánynak táplálóértékét (energia, MFE és MFN). TDK munkámban az előbbieken kívül meghatároztam ezen takarmányok táplálóanyag-tartalmát, valamint értékeltem a vizsgált fűfélék erjeszthetőségét.

A Bahial és a Suxyl olaszperjeszilázsok táplálóanyag-tartalma a nyerszsír kivételével minden paraméter tekintetében kedvezőbb volt, mint a jó minőségű fűszilázs értékei, beleértve a hemicellulóz, cellulóz és savdetergens lignin szintet is. A Bahial táplálóanyagainak látszólagos emészthetősége minden esetben jobbak voltak, mint a jó minőségű fűszilázs hasonló értékei. Suxyl etetésekor a nyersfehérje és a NMKA látszólagos emészthetősége jobb, a nyersrosté hasonló, a nyerszsíré pedig egy kicsit gyengébb volt, mint a hagyományos fűszilázs eredményei. A Bahial olaszperje hibrid bendőbeli lebonthatósága megegyezik a jó minőségű fűszilázs hasonló értékével, a Suxyl olaszperje fajtáé viszont magasabb, ami több ammóniát biztosít a bendőbaktériumok szaporodásához.

A Bahial és a Suxyl olaszperjeszilázsok NEl értékei magasabbak voltak, mint a jó minőségű fűszilázsé, 6,61; 6,16 illetve 5,51 MJ/kg sza. A metabolizálható fehérjetartalom mind a Bahial, mind a Suxyl esetében (MFE kivételével) nagyobb volt a jó minőségű fűszilázzsal összehasonlítva.

Az emészthetőségi és lebonthatósági adatok alapján meghatároztam a fűfélék energia- és fehérjetartalmának (NEl, MFE, MFN) kiszámításához szükséges együtthatókat. Ezen értékek nagy segítséget nyújtanak az olaszperjeszilázst használó tehenészeti telepek számára, hogy reálisan tudják beilleszteni a takarmányadagba ezeket a kiváló táplálóanyag-tartalmú és táplálóértékű tömegtakarmányokat.



Előadások listája