Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
» 2014. TDK
Felhívás
SWK pályázat
Pályázati felhívás
Meghívó 2014.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
Szakmai látogatások
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2014. TDK

2014. évi TDK konferencia

A Coxiella burnetii és a Chlamydiales rendbe tartozó fajok előfordulása és jelentősége hazai házi kérődzők vetéléses eseteiben és vadon élő kérődzőkben
Tóbiás Enikő V. évfolyam
MTA ATK, Állatorvos-tudományi Intézet
Témavezetők: Dr. Kreizinger Zsuzsa, Dr. Gyuranecz Miklós

Absztrakt:

A Coxiella burnetii és a Chlamydiales rendbe tartozó baktériumok Gram-negatív, intracelluláris kórokozók. Kérődző állatokban többek között vetéléses kórképeket idéznek elő, de zoonotikus kórokozók lévén, az emberben is klinikai tünetekkel járó betegségeket okoznak.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük a C. burnetii és a Chlamydiales rendbe tartozó baktériumok előfordulását és jelentőségét a hazai házi kérődzők vetéléses eseteinek hátterében és vadon élő kérődzőkben. A kutatás során az ország különböző területeiről származó háziállatokból (szarvasmarhákból, juhokból és kecskékből), valamint három vadászidény alatt Délnyugat-Magyarországon lőtt dámvadakból, gímszarvasokból és őzekből vett magzatburokmintákat vizsgáltunk. A méhpogácsákból 3 x 3 cm nagyságú darabokat 8%-os formaldehid oldatban fixáltunk szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatok (IH) céljára. Emellett azonos méretű szövetdarabokat homogenizáltunk, melyekből DNS-t vontunk ki „valós idejű” polimeráz láncreakciós vizsgálatokhoz (real-time PCR). A mintákat C. burnetii, illetve Chlamydiales rend-specifikus real-time PCR módszerrel vizsgáltuk, majd az ily módon pozitívnak bizonyult eseteket kórszövettani és C. burnetii- és Chlamydiaceae család-specifikus IH vizsgálatoknak vetettük alá. A 111 házi kérődzőből származó magzatburkokból 21 mintában C. burnetii jelenlétét (szarvasmarha, n=19; juh, n=2), 20 mintában valamely a Chlamydiales rendbe tartozó baktériumot (szarvasmarha, n=11; juh, n=8; kecske, n=1) és 12 esetben mindkét kórokozót kimutattuk (szarvasmarha, n=3; juh, n=8; kecske, n=1) real-time PCR segítségével. Ezek közül 20 esetben IH során is bizonyítottuk a kórokozók jelenlétét (C. burnetii, n=2, juh; Chlamydiaceae, n=17, juh /n=15/; kecske /n=2/; mindkét kórokozót egy juhban). A vadon élő kérődzőkből származó 91 mintából két esetben mutatott ki C. burnetii-t a real-time PCR vizsgálat, de egyiket sem erősítette meg az IH. Négy placentamintában diagnosztizáltunk Chlamydiales rendbe tartozó, de a DNS-szekvenálás eredménye alapján a Chlamydiaceae családon kívüli baktériumokat.

Összességében elmondható, hogy a Q-láz kórokozója, a C. burnetii a világ többi részéhez hasonlóan hazánkban is elterjedt és számos esetben a vetélés elsődleges okaként jelölhető meg. Bár kevés juhból származó mintát vizsgáltunk, azokban erős C. burnetii-vel és Chlamydia abortus-szal való fertőzöttséget mutattunk ki, aminek közegészségügyi jelentősége is lehet. A Chlamydiales rendbe tartozó baktériumok megjelenése viszont sporadikusnak mondható mind házi, mind vadon élő kérődzőfajaink körében.



Előadások listája