2014. évi TDK konferencia

Az alternatív tőgyinfúziók gazdasági jelentősége abban áll, hogy laktációs kezelés esetén nincs élelmezés-egészségügyi várakozási idő, így jelentős tejárbevételt lehet megmenteni. A kísérletünk célja az volt, hogy hazai nagyüzemi körülmények között vizsgáljuk meg az antibiotikumos (AB), ill. az illóolaj tartalmú és az illóolaj nélküli alternatív VetramilŸ tőgyinfúziók klinikai tőgygyulladás elleni alkalmazásának a tejelő tehenészetek termelési mutatóira és ezáltal jövedelmezőségére gyakorolt hatását, és a felmerülő költségek és realizálható többletbevételek alapján végezzük el az alternatív és a hagyományos, antibiotikumos kezelés gazdasági összehasonlítását, megtérülését.

A kísérletet egy átlagosan 693 tehenet fejő közép-magyarországi nagyüzemi tejelő tehenészeti telepen végeztük el 2014 júliusa és szeptembere között, amely során három 40 tehenes (AB, illóolajos és illóolaj nélküli VetramilŸ) csoportot vizsgáltunk. Tejmintákat gyűjtöttünk a kezelés előtt és a kezelés befejezése után, amiből bakteriológiai és rezisztencia vizsgálatot végeztünk és minden második tehén esetében egyedi szomatikus sejtszámot (SCC) mértünk. Vizsgáltuk a kezelést megelőző, a kezelés alatti és a kezelés utáni befejési adatokat (napi tej, SCC, stb.), hogy nyomon lehessen követni a vizsgált készítmények hosszabb távú hatását a termelésre.

A teljes gyógyulási arány az antibiotikum használatánál volt a legmagasabb: 37 esetből 18-nál (48%), az alternatív tőgyinfúzióknál jelentősen kisebb volt a gyógyulási arány: 8% az illóolajosnál (37 esetből 3), ill. 10% az illóolaj nélküli készítménynél (40 kezelt tőgynegyedből 4 gyógyult). A klinikai tőgygyulladás tüneteit is leginkább az AB kezelés mérsékelte, a tőgy állapota és a kifejt tej makroszkópos képe is ebben a csoportban normalizálódott teljesen a legnagyobb arányban (43,2%, ill. 55,3%) az illóolajos (26,3%, ill. 8,1%) és az illóolaj nélküli csoporthoz (15%, ill. 12,5%) képest. Emellett az alternatív kezeléseknél több esetben (illóolajosnál 7,9%-ban, illóolaj nélkülinél 15%-ban) a tőgy makroszkópos állapotában romlást is tapasztaltunk. A klinikai tőgygyulladás miatt az AB csoport teheneinek 5,26%-a, az illóolajos csoport 10,8%-a, az illóolaj nélküli csoport 5%-a került selejtezésre. Az egyedi SCC csak az AB kezelés esetében csökkent, a kezelés előtti érték 56%-ára (átlagosan 2.198 ezer/ml-ről 1.252 ezer/ml-re), az alternatív szereknél kismértékben nőtt: az illóolajos infúzió esetében átlagosan 103%-ra (2.571 ezer/ml-ről 2.660 ezer/ml-re) és az illóolaj nélküli készítménynél 110%-ra (2.983 ezerről 3.300 ezer/ml-re).

A tehenenkénti kezelési gyógyszerköltség mindkét VetramilŸ tőgyinfúzió esetében 3.760 Ft volt, míg az AB kezelés esetében csupán 1.960 Ft. Ugyanakkor az antibiotikum használata miatt elöntött tej mennyisége tehenenként 135 l volt, aminek az értéke 13.440 Ft. Tehát az alternatív infúziók használata gazdaságilag jobban megérné, viszont az illóolajos kezelések után az esetek 57,14%-ban, az illóolaj nélküli kezelések után az esetek 66,67%-ban kellett AB utókezelés is, ami többlet gyógyszerköltséget és elöntött tejet jelentett, így gazdaságilag nem érte meg a vizsgált alternatív tőgyinfúziók klinikai tőgygyulladás elleni alkalmazása.