2014. évi TDK konferencia

A Sarcocystis-fajok egysejtű paraziták, amelyek a cisztaképző coccidiumok (Apicomplexa: Sarcocystidae) közé tartoznak. Fejlődésükhöz mind közti-, mind végleges gazdára szükség van: az előbbi rendszerint növényevő, az utóbbi ragadozó gerinces faj. Régóta ismert, hogy a szarvasmarha a S. cruzi, a S. hirsuta és a S. hominis köztigazdája, és e fajoknak (az előbbi sorrendben) a kutyafélék, a macskafélék illetve egyes főemlősök a végleges gazdái. Ezeken kívül nemrég az ismeretlen végleges gazdájú S. sinensis előfordulását is jelentették szarvasmarhában (több országból, így Németországból is), de e faj nevét újabban megalapozatlannak (nomen nudum) tekintik. A szarvasmahában előforduló Sarcocystis-fajok közül a S. hominis-nek van közegészségügyi jelentősége, mivel gyomor-bél panaszokat okozhat emberben mint végleges gazdában; azonban a "S. sinensis" humán megbetegítő képességét is leírták, ezért potenciálisan zoonotikusnak tekinthető. Másfelől, noha a S. cruzi a genus azon tagjai közé tartozik, amelyek a köztigazdára nézve igen patogének lehetnek, az e fajjal való fertőzöttség klinikai-kórtani jelentősége és gyakorisága nem ismert sem Magyarországon, sem máshol a közép-kelet-európai térségben. A jelen vizsgálat célja e hiányzó adatok pótlása volt.

2014 májusa és augusztusa között öt vágóhíd közreműködésével nyelőcső és szívizom mintákat gyűjtöttünk 151 hús¬marhából és 15 bivalyból. Az előbbiek hazánk 32 helyéről származtak, és hat fajtát képviseltek. A Sarcocystis-PCR-ben összesen 100 húsmarha (66%) bizonyult pozitívnak, míg valamennyi bivaly eredménye negatív lett. A bikák és a tehenek fertőzöttségi aránya között nem mutatkozott szignifikáns különbség, azonban a PCR-pozitív szarvasmarhák vágási átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt a PCR-negatívakhoz képest. A szekvenálás leggyakoribb fajként a S. cruzi-t azonosította, melyet a "S. sinensis" követett. Ezek szekvenciája 100%-ban megegyezett egyes génbanki adatokkal.

Szeptemberben (egy hetes időközzel) két szarvasmarha hirtelen elhullását jelentették Észak-Magyarországon. Mindkét állat orr- és hüvelynyílásából véres váladék szivárgott. Kórbonctani vizsgálatukkor elszórtan vérzéseket láttunk a tüdők, a szív és a vese felületén, a húgyhólyag pedig híg, véres folyadékot tartalmazott. A különféle szervekből készített szövet¬tani metszetek¬ben nem találtunk endothelialis schizontákat, de fiatal cysták voltak a nyelőcső falában és a szívben. Hasonlóképpen, minden elemzett szerv PCR negatívnak bizonyult, kivéve a nyelőcsövet és a szívet. Utóbbiakból S. cruzi-t azonosítottunk, legfeljebb 99%-os szekvencia homológiával génbanki adatokhoz képest. Legjobb tudomásunk szerint elhullással járó ("Dalmeny-kór"-szerű) sarcocystiosist eddig nem jelentettek hazánkból vagy Közép-Kelet-Európából.