Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
» 2014. TDK
Felhívás
SWK pályázat
Pályázati felhívás
Meghívó 2014.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
Szakmai látogatások
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2014. TDK

2014. évi TDK konferencia

A Sarcocystis-fertőzöttség járványtani és klinikai-kórtani jelentőségének vizsgálata hazai szarvasmarhákban és bivalyokban
Jaggard Stephanie IV. évfolyam
SZIE Állatorvos-tudományi Kar, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezető: Dr. Hornok Sándor

Absztrakt:

A Sarcocystis-fajok egysejtű paraziták, amelyek a cisztaképző coccidiumok (Apicomplexa: Sarcocystidae) közé tartoznak. Fejlődésükhöz mind közti-, mind végleges gazdára szükség van: az előbbi rendszerint növényevő, az utóbbi ragadozó gerinces faj. Régóta ismert, hogy a szarvasmarha a S. cruzi, a S. hirsuta és a S. hominis köztigazdája, és e fajoknak (az előbbi sorrendben) a kutyafélék, a macskafélék illetve egyes főemlősök a végleges gazdái. Ezeken kívül nemrég az ismeretlen végleges gazdájú S. sinensis előfordulását is jelentették szarvasmarhában (több országból, így Németországból is), de e faj nevét újabban megalapozatlannak (nomen nudum) tekintik. A szarvasmahában előforduló Sarcocystis-fajok közül a S. hominis-nek van közegészségügyi jelentősége, mivel gyomor-bél panaszokat okozhat emberben mint végleges gazdában; azonban a "S. sinensis" humán megbetegítő képességét is leírták, ezért potenciálisan zoonotikusnak tekinthető. Másfelől, noha a S. cruzi a genus azon tagjai közé tartozik, amelyek a köztigazdára nézve igen patogének lehetnek, az e fajjal való fertőzöttség klinikai-kórtani jelentősége és gyakorisága nem ismert sem Magyarországon, sem máshol a közép-kelet-európai térségben. A jelen vizsgálat célja e hiányzó adatok pótlása volt.

2014 májusa és augusztusa között öt vágóhíd közreműködésével nyelőcső és szívizom mintákat gyűjtöttünk 151 hús¬marhából és 15 bivalyból. Az előbbiek hazánk 32 helyéről származtak, és hat fajtát képviseltek. A Sarcocystis-PCR-ben összesen 100 húsmarha (66%) bizonyult pozitívnak, míg valamennyi bivaly eredménye negatív lett. A bikák és a tehenek fertőzöttségi aránya között nem mutatkozott szignifikáns különbség, azonban a PCR-pozitív szarvasmarhák vágási átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt a PCR-negatívakhoz képest. A szekvenálás leggyakoribb fajként a S. cruzi-t azonosította, melyet a "S. sinensis" követett. Ezek szekvenciája 100%-ban megegyezett egyes génbanki adatokkal.

Szeptemberben (egy hetes időközzel) két szarvasmarha hirtelen elhullását jelentették Észak-Magyarországon. Mindkét állat orr- és hüvelynyílásából véres váladék szivárgott. Kórbonctani vizsgálatukkor elszórtan vérzéseket láttunk a tüdők, a szív és a vese felületén, a húgyhólyag pedig híg, véres folyadékot tartalmazott. A különféle szervekből készített szövet¬tani metszetek¬ben nem találtunk endothelialis schizontákat, de fiatal cysták voltak a nyelőcső falában és a szívben. Hasonlóképpen, minden elemzett szerv PCR negatívnak bizonyult, kivéve a nyelőcsövet és a szívet. Utóbbiakból S. cruzi-t azonosítottunk, legfeljebb 99%-os szekvencia homológiával génbanki adatokhoz képest. Legjobb tudomásunk szerint elhullással járó ("Dalmeny-kór"-szerű) sarcocystiosist eddig nem jelentettek hazánkból vagy Közép-Kelet-Európából.



Előadások listája