2014. évi TDK konferencia

Napjainkban a tőgygyulladás a tejelő tehenészetekben előforduló legköltségesebb megbetegedés. A klinikai tőgygyulladás gazdasági hatásait már számos tanulmányban vizsgálták, viszont a szubklinikai tőgygyulladás ritkábban került a kutatások középpontjába, annak ellenére, hogy jelentős hatást gyakorol a tehenészetek bevételeire. Ezért a kutatásom célja az volt, hogy számszerűsítsem a kelet-németországi tehenészetek szubklinikai tőgygyulladásból eredő veszteségeit.

Németország keleti részének elba-elsteri régiójában található 12 telep összesen 7648 tejelő tehenének adatait elemeztem. A tejösszetételre vonatkozó adatokat 2011 júniusa és 2012 júniusa között gyűjtöttem havonta egy alkalommal, a fejések számától függően kétszer vagy háromszor a vizsgált napon. A sejtszámlálást Fossomatic berendezéssel végeztem, az adatelemzéshez pedig az Agrosoft „Herde” nevű telepi termelésirányító programját használtam. Szubklinikai tőgygyulladásban szenvedőnek azokat az egyedeket tekintettem, amelyek tejének szomatikus sejtszáma (SCC) meghaladta a 100.000 sejt/ml határértéket.

Kutatásom eredményei azt mutatják, hogy a szubklinikai tőgygyulladás nagy tejhozamcsökkenést okoz. Még az 50.000 sejt/ml-nél nagyobb, de 100.000 sejt/ml-nél kisebb szomatikus sejtszámú tejet termelő tehenek esetében is jelentős, több mint 8%-os tejtermelés-csökkenést tapasztaltam, ami felhívja a figyelmet arra, hogy már 50.000 sejt/ml-es SCC felett is számolnunk kell a tőgygyulladás következményeivel. A vizsgált tehenek átlagos szomatikus sejtszáma 284.320 sejt/ml volt, de már azoknál az egyedeknél is több mint 15%-os tejhozamcsökkenést figyeltem meg, amelyek az átlagosnál kisebb, 100.001-250.000 sejt/ml szomatikus sejtszámú tejet termeltek. Az egyedi tejhozam az 50.001-100.000 sejt/ml tejet termelő csoportban 2,98 kg-mal, a 100.001-250.000 sejt/ml-es szomatikus sejtszámú csoportban 5,41 kg-mal, míg a 250.001 sejt/ml-nél magasabb sejtszámú teheneknél átlagosan 6,41 kg-mal csökkent naponta.

A vizsgált időszak átlagos tejárával számolva az előbb említett csoportokban € 294,85-val, € 536,80-val, ill. € 634,40-val csökkent a laktációnkénti bruttó tejárbevétel egy tehén esetében. A vizsgált tehenészetek átlagos állománymérete 637 tehén volt, így becslésem szerint állományszinten € 241.000 veszteség származott a bruttó tejárbevétel csökkenéséből éves szinten. Az alacsonyabb tejhozam miatt esetlegesen csökkenő takarmányozási költség nem mérsékelte a veszteséget, mivel a tehenek a laktációs stádium szerint részesültek takarmányozásban, így a takarmányozási kiadások állandó költségnek tekinthetőek. A tőgygyulladásból eredő éves telepi veszteség € 273.000 volt, ami magába foglalja az idő előtti selejtezésekből, az elkülönített tejmennyiségből és a csökkent tejárbevételből eredő gazdasági kárt is. Eredményeim szerint az 50.000 sejt/ml-nél magasabb sejtszámú tehenek csökkent tejtermeléséből származó kisebb tejárbevétel volt a legfontosabb veszteségforrás.