2014. évi TDK konferencia

Az ellés körüli időszakban a tejelő tehenek erőteljes metabolikus változásokon mennek keresztül azáltal, hogy a tejtermelés megindulásával anyagcseréjük az anabolikusból katabolikus állapotba kerül. A korai laktáció idején a tehenek energiaegyensúlya tartósan a negatív tartományban mozog, mert energiaszükségletüket a takarmánybevitel nem fedezi, így az állatok saját energiaraktáraikat mozgósítják. A fő energiaraktárat a zsírszövet képviseli, amelyből a lipolízis során szabad zsírsavak és glicerin szabadul fel és kerül a vérkeringésbe, hogy energiát szolgáltasson a különféle anyagcserefolyamatok számára. A lipidek mobilizálása szükségszerűen a zsírszövet morfológiájának dinamikus változásait vonja maga után, ami többek között a zsírcsepp („lipid droplet”) méretének csökkenésében és az adipocyták megkisebbedésében nyilvánulhat meg.

Munkánk célja a zsírszövet morfológiai változásainak leírása volt az ellés körüli időszakban. Mivel korábbi tanulmányok rámutattak a különböző anatómiai helyeződésű zsírraktárak közötti lehetséges különbségekre, vizsgálatainkat a kísérleti állatok szubkután (SCAT) és retroperitoneális zsírszövetén (RPAT) is elvégeztük.

Tizenhárom tejelő tehéntől gyűjtöttünk biopsziás szövetmintákat a SCAT-ből és a RPAT-ből az elléshez képesti -42., +1., +21. és +100. napon. A zsírszövetek hisztomorfometriai elemzését fagyasztva metszett minták hematoxillin-eozin festése után végeztük. Mind a négy időpont esetében meghatároztuk a SCAT-ben és a RPAT-ben a sejtek méretét, valamint a szövetminták triglicerid- (TG) és DNS-tartalmát.

A SCAT sejtjeinek mérete folyamatosan csökkent a vizsgált időszakban, míg a RPAT sejtjei az ellés utáni 1. napon voltak a legnagyobbak, viszont utána erőteljesebb csökkenést mutattak. Az ellés utáni 100. napon relatíve nagy számban észlelt kis méretű adipocyta arra enged következtetni, hogy a negatív energiaegyensúly miatti fokozott lipolízis következtében megfogyatkozott vagy kiürült a bennük található zsírcsepp. A sejtméretet ábrázoló hisztogram balra tolódása azt igazolta, hogy ez a hatás kifejezettebb volt a RPAT esetében. Ez összhangban van azzal a makroszkópos megfigyeléssel, mely szerint az abdominális zsírdepók gyorsabban fogyatkoznak meg a laktáció korai fázisában, mint a SCAT (Raschka et al., nem közölt adatok). A sejtméret csökkenése a munkahipotézis szerint csökkent szöveti TG- és emelkedett DNS-koncentrációval jár együtt. Ezzel szemben a minták TG- és DNS-koncentrációja alig korrelált a sejtmérettel, ami azt mutatja, hogy az adipocyták megkisebbedése nem egyszerűen a fogyatkozó TG-tartalom eredménye. Különbözőnek találtuk továbbá a két vizsgált szövetet, amennyiben a SCAT-ban magasabb volt a TG koncentrációja.

Eredményeink azt mutatják, hogy a zsírszövetben az ellés körüli időben észlelhető dinamikus változásokat nem egyedül a fokozott lipolízis váltja ki. A morfológiai változásokat más egyéb tényezők is jelentősen befolyásolják, mint például a lipogenezis, a sejthalál és az adipocyták differenciációja.