2014. évi TDK konferencia

Napjainkban mindinkább előtérbe kerül az alternatív hozamfokozók, így különböző probiotikumok, illetve egyes mikrobiális metabolitok, így a butirát takarmány-kiegészítőként való felhasználása. Korábbi kutatások leírták ezen anyagok bélfalra kifejtett gyulladáscsökkentő hatását, így feltételezhető, hogy más szervekre, így a májra is hasonló hatást gyakorolnak. Munkánk során bakteriális lipopoliszacharidokkal (LPS-sel) kezelt, sertés eredetű primer májsejttenyészeten mint in vitro modellen kívántuk vizsgálni a butirát, illetve a Lactobacillus plantarum 2142 (Lp2142) baktériumtörzs sejtmentes felülúszója által kifejtett gyulladáscsökkentő hatást (1. modell). Mivel a gyulladásos válasz létrejöttében a Kupffer-sejtek központi szerepet töltenek be, kutatásunk további célja létrehozni egy olyan hepatocyta - Kupffer-sejt ko-kultúrát, melyben a két sejttípus aránya tetszőlegesen változtatható, különböző gyulladásos folyamatokat modellezve (2. modell).

A májsejteket 15 kg-os magyar nagyfehér ártány sertések májának processus caudatus-ából több lépcsős perfúzió segítségével izoláltuk; a sejteket kollagénnel bevont tenyésztőedényekre raktuk le, és egy nap után a tenyészetek konfluenssé váltak. Az 1. modell esetén a sejteket LPS-sel és nátrium-butiráttal vagy Lp2142 sejtmentes felülúszóval kezeltük 1 órán keresztül, majd 24 órás inkubálás után a tápfolyadékból ELISA teszt segítségével meghatároztuk két gyulladásos citokin, az IL-6 és IL-8 koncentrációját. Az izolálás során a tenyészetbe került Kupffer-sejtek arányát immunhisztokémiai módszerrel vizsgáltuk (macrophag-specifikus CD-68 antigén kimutatása). A 2. modell esetében a hepatocyták izolálása után különböző koncentrációjú percollos oldatok segítségével elkülönítettük a Kupffer-sejteket is, majd a sejttípusokat 6:1, illetve 2:1 arányban (hepatocyta:Kupffer-sejt) tenyésztőedényekre helyeztük. Az arányok ellenőrzését, egyben a ko-kultúra jellemzését immunhisztokémiai eljárással végeztük, az 1. modellhez hasonló módon.

Az 1. modellben a Kupffer-sejtek aránya 6,74±1,07%-nak adódott, ami összhangban van az irodalmi forrásokban szereplő értékekkel. A tápfolyadékból mért IL-6 és IL-8 koncentráció a csak LPS-sel kezelt kontrollhoz képest – fiziológiás Kupffer-sejt-arány mellett – nem csökkent sem a butirát-, sem az Lp2142-kezelés hatására. Ugyanakkor irodalmi adatok szerint in vivo körülmények között mind a butirát, mind az Lp2142 hatékonyan csökkenti a gyulladások során termelődő citokinek mennyiségét. Az in vitro és in vivo kísérletek közötti különbségekre magyarázatot adhat, hogy a gyulladáscsökkentő hatás nagyban függ a gyulladás típusától. Krónikus gyulladások esetén jelentősen megemelkedik a Kupffer-sejtek aránya a májban, ezért indokolt egy, a megnövekvő Kupffer-sejt-arányt modellező ko-kultúra (2. modell) létrehozása. Az ezen végzett immunhisztokémiai vizsgálat az általunk beállított sejtarányok meglétét igazolta, és ezáltal alkalmas lehet további gyulladásos folyamatok vizsgálatára.