Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
» 2014. TDK
Felhívás
SWK pályázat
Pályázati felhívás
Meghívó 2014.
Állatorvos szekció
Biológus szekció
Állatorvos zsűri
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
Szakmai látogatások
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2014. TDK

2014. évi TDK konferencia

A növekedési teljesítmény értékelése ritka juhfajtákban
Marley Ciarán V. évfolyam
SZIE Állatorvos-todumányi Kar Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezető: Dr. Annus Kata

Absztrakt:

Az őshonos cigája Kis-Ázsiából származó, önálló régi hosszúfarkú juhfajta. A 18. század végén jelent meg Magyarországon. A 19. század végével a jeletősebb tenyészprogramok megszűntek, és a fajta elvesztette növekvő jelentőségét.

A skót feketefejű juhfajta eredete a múlt homályába vész, de valószínűleg a helyi szarvalt dombvidéki juhtól származhat. Az évek során a gazdák felismerték a fajta kiváló túlélőképességét a sivár hegyi tartási körülmények között.

Jelen dolgozat célja ennek a két őshonos juhfajtának vizsgálata a választási súly és ennek évenkénti változásának tekintetében.

A Magyar Juh-és Kecsketenyésztő Szövetségtől kaptuk a cigája fajta törzskönyvi adatait (2000-2013, n=2809), a skót feketefejű adatokat pedig Nyugat-Írországi farmoktól gyűjtöttük (2010-2013, n=747). Az állatoknál figyelembe vettük a tartási helyet, valamint a földrajzi és környezeti elhelyezkedést is.

A választási súlyt 60 napra korrigáltuk (WW60), az eltérő választási rendszerből származó bárányok összehasonlíthatósága érdekében. Kiszámoltuk a szoptatási időszakban az egy napra eső átlagos súlygyarapodást. General linear modell-t használtunk (GLM, kovariáns: választási kor) az eredmények összehasonlítására a születési típus, az ivar, a tartási hely és ezen belül a fajta hatásának tekintetében.

A WW60 21,6 kg volt kosbárányoknál (n=545), és 20,0 kg a jerkebárányoknál (n=2856). Ez a mutató 21,7 kg volt egyes ellésnél (n=1670), és 19,8 kg többes ellés esetében (n=1731). Ezek az eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak (p<0,001). A választási súly tartási körülmények szerinti vizsgálatánál szintén találtunk eltérést. A két magyar alföldi területen tartott állatok hasonlóságot mutattak (p=0,886): a gyengébb legelőn tartott bárányok 21,9 kg-os súlyt értek el, míg a gazdagabb legelőn tartottak 22,1 kg-t. Az írországi juhoknál az átlagos választási súly 19,8 kg volt, míg a magyar dombvidéken tartott állatok 19,2 kg-t értek el, mindkét eredmény szignifikánsan eltér az előző eredményektől (p<0,001). A napi súlygyarapodás eredményeinek tekintetében hasonló tendenciákat állapíthatunk meg.

Az élősúly időbeli változását tekintve egyértelművé vált, hogy az alföldi környezetben tartott cigája bárányok 60 napra korrigált választási súlya az évek során jelentősen növekedett. Viszont valódi fajtafenntartó munkát figyelhetünk meg a skót feketefejű juhok esetében az emúlt 3 évben, ez mutatja a gazdák abbéli szándékát, hogy a fajtát megtartsák eredeti állapotában. A vizsgálat során enyhe csökkenést tapasztaltunk a hegyi körülmények között tartott cigája bárányok választási súlyában, mely jól mutatja a tenyésztők azirányú döntését, hogy megőrizzék a fajta eredeti tulajdonságait.

Jelen vizsgálat arra irányult, hogy megállapítsuk a cigája és a skót feketefejű juhok élősúly gyarapodását a kihasználatlan és silányabb minőségű legelőkön. Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet ezeknek a fajtáknak legelői képességére.



Előadások listája