2014. évi TDK konferencia

Az őshonos cigája Kis-Ázsiából származó, önálló régi hosszúfarkú juhfajta. A 18. század végén jelent meg Magyarországon. A 19. század végével a jeletősebb tenyészprogramok megszűntek, és a fajta elvesztette növekvő jelentőségét.

A skót feketefejű juhfajta eredete a múlt homályába vész, de valószínűleg a helyi szarvalt dombvidéki juhtól származhat. Az évek során a gazdák felismerték a fajta kiváló túlélőképességét a sivár hegyi tartási körülmények között.

Jelen dolgozat célja ennek a két őshonos juhfajtának vizsgálata a választási súly és ennek évenkénti változásának tekintetében.

A Magyar Juh-és Kecsketenyésztő Szövetségtől kaptuk a cigája fajta törzskönyvi adatait (2000-2013, n=2809), a skót feketefejű adatokat pedig Nyugat-Írországi farmoktól gyűjtöttük (2010-2013, n=747). Az állatoknál figyelembe vettük a tartási helyet, valamint a földrajzi és környezeti elhelyezkedést is.

A választási súlyt 60 napra korrigáltuk (WW60), az eltérő választási rendszerből származó bárányok összehasonlíthatósága érdekében. Kiszámoltuk a szoptatási időszakban az egy napra eső átlagos súlygyarapodást. General linear modell-t használtunk (GLM, kovariáns: választási kor) az eredmények összehasonlítására a születési típus, az ivar, a tartási hely és ezen belül a fajta hatásának tekintetében.

A WW60 21,6 kg volt kosbárányoknál (n=545), és 20,0 kg a jerkebárányoknál (n=2856). Ez a mutató 21,7 kg volt egyes ellésnél (n=1670), és 19,8 kg többes ellés esetében (n=1731). Ezek az eredmények statisztikailag szignifikánsak voltak (p<0,001). A választási súly tartási körülmények szerinti vizsgálatánál szintén találtunk eltérést. A két magyar alföldi területen tartott állatok hasonlóságot mutattak (p=0,886): a gyengébb legelőn tartott bárányok 21,9 kg-os súlyt értek el, míg a gazdagabb legelőn tartottak 22,1 kg-t. Az írországi juhoknál az átlagos választási súly 19,8 kg volt, míg a magyar dombvidéken tartott állatok 19,2 kg-t értek el, mindkét eredmény szignifikánsan eltér az előző eredményektől (p<0,001). A napi súlygyarapodás eredményeinek tekintetében hasonló tendenciákat állapíthatunk meg.

Az élősúly időbeli változását tekintve egyértelművé vált, hogy az alföldi környezetben tartott cigája bárányok 60 napra korrigált választási súlya az évek során jelentősen növekedett. Viszont valódi fajtafenntartó munkát figyelhetünk meg a skót feketefejű juhok esetében az emúlt 3 évben, ez mutatja a gazdák abbéli szándékát, hogy a fajtát megtartsák eredeti állapotában. A vizsgálat során enyhe csökkenést tapasztaltunk a hegyi körülmények között tartott cigája bárányok választási súlyában, mely jól mutatja a tenyésztők azirányú döntését, hogy megőrizzék a fajta eredeti tulajdonságait.

Jelen vizsgálat arra irányult, hogy megállapítsuk a cigája és a skót feketefejű juhok élősúly gyarapodását a kihasználatlan és silányabb minőségű legelőkön. Célunk, hogy felhívjuk a figyelmet ezeknek a fajtáknak legelői képességére.