A magyar szürke szarvasmarha fajta Y kromoszómális vizsgálata filogenetikai célból.
Kerékgyártó Bence IV. évfolyam
SZIE Állatorvos-todumányi Kar Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezető: Dr. Maróti-Agóts Ákos

Absztrakt:

A magyar szürke szarvasmarha fajta filogenetikai vizsgálatainak fontos mérföldköve volt nemrégiben a mitokondriális vizsgálatok elvégzése. A tehéncsaládok vizsgálata a nőivarban öröklődő genetikai elem szempontjából sok lényeges adattal bővítette fajtatörténeti ismereteinket. A hímivar vizsgálatára a sejtmagi, nem rekombinálodó, Y kromoszómális polimorfizmusokat használtuk.

Dolgozatunkban arra kerestük a választ, hogy a magyar szürke bikák Y kromoszómájának kiválasztott polimorfizmusai, milyen új információkat adhatnak a fajtatörténeti vizsgálatok eddigi eredményeihez.

Vizsgálatainkhoz először foundereket alapítókat kerestünk a hímvonalakban. Ez a tehéncsaládok alapítóinak keresésénél könnyebb mivel a hímivar létszáma mindig kisebb, és ekként a számontartása is hangsúlyosabb. Mikor a vonalak élő képviselőit felleltük, a NÉBIH vérlaborjából kaptuk a fajtatenyésztő egyesület hozzájárulásával a vér mintákat. Minden vonalat a lehető legtávolabbi elágazásról vett, két bikával mintáztunk.

Az Y kromoszóma 3 mikroszatellitjét (INRA126, INRA189, BM861) és 5 szekvenciális (ZFY1, ZFY3, SRY33, SRY34, SRY36) polimorf, nem rekombinálódó, a szakirodalomban többször szereplő szakaszát vizsgáltuk.

Eredményeink a szakirodalomban szereplő polimorfizmusok tipikus európai értékeit képviselik.

Az Y kromoszóma mitokondriális DNShez viszonyított csekély változatossága megegyezik a szakirodalomban közöltekkel.

A magyar szürke szarvasmarha második világháborút követő „palacknyak” állománya a törzskönyvi adatok alapján csak kis mértékben csökkent, bár az emlékezetes törzskönyv égetések után ez csak inkább sejtés.

Előadások listája