2014. évi TDK konferencia

A borzderes fajtakörbe tartozó fajtákat a korai bronz-korban az elő-Alpokban élt Torfrind marha leszármazottainak tekintjük. Fejlődéséhez más szarvasmarha csoportok (mint pl. az illír, ligúr-ibériai, rétoromán, germán, podóliai) is hozzájárultak. A borzderes fajtakörnek számos jól meghatározható fajtaváltozata (pl. algaui, oberinntáli, lechtáli, montafóni, schwyzi, eringi) alakult ki történelme során, majd vált a kipusztulástól veszélyeztetetté.

A feldolgozás célja a Bajorországban fajtamegőrzési céllal tenyésztett eredeti borzdres (Original Braunvieh) fajta jelenlegi helyzetének jellemzése volt, különös tekintettel a mtDNS-vizsgálatokra.

A főbb testméretek felvételére, a törzskönyvi adatok, valamint a 60 tehéntől (az egyedek a mai állomány egyharmadát képviselik) való szőrtüsző minta gyűjtésre 2013-ban került sor.

A testméretekben és a testméret indexekben nagy változatosság volt megfigyelhető. Valamennyi testméret nőtt az életkorral (p<0.10). A testméret indexekben (a testkapacitás kivételével) nem mutatkozott változás. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eredeti borzderes tehenekre lassú izometrikus növekedés jellemző.

A 60 élő tehén 48 családhoz tartozott, törzskönyvükben 1011 egyeddel. Az átlagos pedigree hossz 5 és fél nemzedék, míg az átlagos beltenyésztettségi együttható 0,002 (lassú évenkénti növekedéssel) nagy heterozigozitást jelzett.

A DNS vizsgálat során a Primer 3 szoftver segítségével tervezett forward- és a reverse primerekkel megsokszoroztuk a mtDNS control regiójának 825 bázispárból álló szakaszát (a 15858- 355 bázisok közötti helyen, hozzáférési szám: V00654). A szekvenciákat csoportosítottuk (CLUSTALW), majd ellenőriztük (BIOEDIT). Az analízisben 611 bázispár hosszúságú szakaszt használtunk. A haplotípust és a nukleotidok változatosságát, a polimorf helyek számát, és a nukleotidok eltérésének átlagos értékét a DnaSP version 5.10 programmal számoltuk. A NETWORK 4.111 programmal hálózatokat hoztunk létre, hogy meghatározzuk az eredeti borzderes filogenetikai helyzetét a Genbank-ból letöltött 6 másik fajtához viszonyítva.

A 60 borzderes szekvenciáinak rendezése és vágása után csak 49 mintát (611 bázispár hosszú fragmentek) tudtunk felhasználni a további vizsgálatokhoz. A 49 minta között 33 haplotípust találtunk 57 polimorf hely alapján, amelyekből 37 helyen tranzíciót és 21 helyen transzverziót figyeltünk meg. A hálózat analízis alapján az eredeti borzderes nem különült el határozottan a többi fajtától, örökítőanyaga legnagyobb részben a magyar szürke marháéval egyezett meg.

Kijelenthetjük, hogy Bajorországban a veszélyeztetett őshonos borzderes fajta populációjának kis mérete ellenére nagy fenotípusos és genetikai változatosságot mutat, amely megfelelően végzett tenyésztői munkát igazol, és alapul szolgál a fajta jövőbeli fenntartásához.