2016. évi TDK konferencia

Az Actinobacillus pleuropneumoniae baktérium világszerte nagy gazdasági jelentőséggel bíró sertés légzőszervi megbetegedését okozó kórokozó. Növendék sertésekben heveny vérzéses-elhalásos tüdőgyulladást és fibrines mellhártyagyulladást és következményes elhullást okozhat, de krónikus formában is állományszintű termelési veszteségeket eredményez. A tünetmentes hordozó egyedek garatmanduláinak kriptáiban megtalálható a baktérium és sok esetben szubklinikai formában van jelen a sertésállományban. A baktérium négyféle toxint termel, melyek közül a IV-es toxint kizárólag az A. pleuropneumoniae állítja elő. Emiatt az apxIV gén csak ebben a baktériumfajban található meg.

Az apxIV gén kimutatásán alapuló molekuláris biológiai módszer (polimeráz láncreakció, PCR) nagy megbízhatósággal használható egy állomány fertőzöttségének felmérésére. Értékes diagnosztikai módszer a szelektív táptalajon történő izolálás, mely a törzsek biokémiai vizsgálatában, szerotipizálásában és antibiotikum-érzékenységének vizsgálatában nyújt nagy segítséget.

Az A. pleuropneumoniae közegészségügyi jelentőséggel nem bír, csak a sertést betegíti meg. A vaddisznó (Sus scrofa) fogékony a kórokozóra és bár a betegséggel kapcsolatos klinikai tüneteket ebben a fajban eddig még nem írtak le, annak potenciális rezervoárja lehet. Munkánk során 68 vaddisznó tonsillát vizsgáltunk meg PCR-rel, melyek közül 10 mintát találtunk pozitívnak. Ezen eredmény alapján feltételezhető az A. pleuropneumoniae hazai vaddisznó populációban történő előfordulása, ahogy arról már Németországban, Görögországban, Szlovéniában és Kanadában is beszámoltak.

Vizsgálataink egy új, a baktérium tenyésztésére gyakorlati körülmények között is lehetőséget adó szelektív táptalaj kifejlesztésére is irányultak, melynek hatékonyságát összehasonlítottuk egy korábban leírt szelektív táptalajjal. A cikkben leírt szelektív táptalajon sikerült vaddisznóból származó NAD-függő A. pleuropneumoniae törzset izolálnunk, melyet passzív hemagglutinációval a 12-es szerotípusba soroltunk. Meghatároztuk a törzs minimális gátló koncentrációját 15 féle antibiotikum esetében. Érzékenynek bizonyult ampicillinre, amoxicillinre, amoxicillin-klavulánsavra, enrofloxacinra, tiamulinra, doxiciklinre, klóramfenikolra és flórfenikolra, mérsékelten rezisztens oxitetraciklinnel szemben, valamint rezisztens penicillinnel, gentamicinnel, spektinomicinnel, cefoperazonnal, tulatromicinnel és tilmikozinnal szemben.