Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
2017. TDK
» 2016. TDK
Felhívás
Meghívó 2016.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Biológus szekció
Biológus Zsűri
Díjak
Díjazottak
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2016. TDK

2016. évi TDK konferencia

A magyar ölyvpopuláció (Buteo) genetikai változatosságának felmérése
Bóka Gabriella IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Intézet
Témavezető: Dr. Zenke Petra

Absztrakt:

Egyre több kutatás foglalkozik a védelemre szoruló állatfajok, köztük a védett madarak vizsgálatával. Az éghajlati változások és emberi

tényezők hatására egyes populációk élettere megváltozik és a madárfajok vándorlásával kontakt-zónáknak nevezett területek jönnek létre. Ölyvek közti hibridizációról a természetben Magyarországon is több esetben beszámoltak, mivel - a Hubbs-elv alapján - ha az egyik szülőfaj egyedeiből sok, míg a másikból kevés van egy adott területen, párba állnak a hozzájuk genetikailag közel álló fajjal.

Kutatásaink megkezdését egy küllem alapján hibrid ölyv faji besorolásának kérdése indította, amely morfológiai jegyei alapján egerész- és pusztai ölyv hibridjének valószínűsíthető. Célunk - a hazai ölyvpopuláció genetikai varianciájának felmérése mellett - ennek a feltételezésnek genetikai módszerekkel történő alátámasztása.

Vizsgálatainkhoz összesen 30 vér- illetve tollmintát gyűjtöttünk a Hortobágyi Madárkórház sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe tartozó madaraiból: 1 hibrid ölyv, 21 egerészölyv, 1 pusztai ölyv, 1 karvaly, 1 barna rétihéja, 1 kis héja, 1 vörös vércse, 1 kék vércse, 1 kabasólyom és 1 fakókeselyű. A fajonkénti eltérések (pontmutációk) megállapításához a mitokondriális DNS-ben kódolt citokróm-oxidáz 1 (CO1) enzim génjét vizsgáltuk. A madarak genetikai varianciáját hat autoszómás mikroszatellita (STR) marker alapján mértük fel.

A mitokondriális CO1 gén szekvencia-analízisével kapott eredményeinket egymással és génbanki referencia adatokkal is összevetettük, feltérképezve ez alapján a faji besorolás lehetőségét. Mikroszatellita vizsgálataink során teszteltük az egyes fajokban előforduló allélméretek mintázatbeli különbségét és megkezdtük a Magyarországon előforduló ölyvek populációgenetikai felmérését. Kutatásaink mindemellett elindították ezen madarak DNS-alapú egyedi azonosítását, melynek jelentősége többek között a génmegőrzésben, tiltott kereskedelemben és származásellenőrzésben rejlik.



Előadások listája