Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Máltai ektoparaziták molekuláris vizsgálatai
Grima Andrea V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Parazitológiai és Állattani Tanszék
Témavezető: Dr. Hornok Sándor

Absztrakt:

Málta, különleges földrajzi helyeződésénél fogva, alkalmas környezetet biztosít az ember és állatai közelében előforduló külső élősködők más országokhoz viszonyított genetikai kapcsolatának vagy izoláltságának vizsgálatára. Ezzel a céllal, tehát morfológiai és molekuláris vizsgálatokra a következő röpképtelen ektoparazitákat gyűjtöttük Málta 24 helyén: 540 Rhipicephalus sanguineus kullancsot, egy Hyalomma lusitanicum kullancsot, 42 Ctenocephalides felis bolhát, 47 Xenopsylla cheopis bolhát, 20 Cimex lectularius ágyipoloskát, 38 Felicola subrostratus tetvet, 17 Laelaps echidninus és 42 L. hilaris atkát.

A filogeográfiai összehasonlítás céljából végzett molekuláris vizsgálatok eredményei a következők voltak. A máltai R. sanguineus kullancsok cytochrome c oxidáz (CO) 1-es alegységét kódoló (COI) és a 16S rRNS gének egy-egy szakaszának szekvenciái 100% egyezést mutattak egymással és egyes olaszországi mintákkal. Hasonlóképpen, a Máltán gyűjtött F. subrostratus tetvek COI szekvenciái 100%-ban megegyeztek a magyar és amerikai mintákéval. Ezzel szemben, a CO 2-es alegységét kódoló génszakasz (COII) a Ct. felis bolhák esetében heterogén volt Máltán belül, és 99.9%-ban volt azonos a magyar, ill. 99.9%-100%-ban új-zélandi mintákkal, továbbá kisebb mértékben más országok mintáival. A máltai, nyúlról gyűjtött Hy. lusitanicum kullancs 99.8%-ban mutatott egyezést nyugat mediterrán mintákkal. Az ágyipoloska (Ci. lectularius) COI szekvenciái 99.7-100%-ban voltak azonoasak Máltán belül, és filogenetikailag csehországi mintákhoz álltak közelebb, mint az olaszországiakhoz.

A kórokozó-kimutatás céljából végzett molekuláris vizsgálatok a macskabolhák 38.5%-ában mutattak ki Rickettsia felis-t, és egy mintában a Mycoplasma haemofelis csoportba tartozó faj DNS-ét.

Eredményeinkből az alábbi következtetések vonhatók le. A R. sanguineus endophil kullancsfaj, ezért lárvái és nymphái valószínűbben fordulnak elő olyan kedvenc állatokon, amelyek az ilyen védett környezetben gyakrabban tartózkodnak vagy hosszabb időt töltenek. A máltai és más országokból származó ektoparaziták csoportonként eltérő fokú genetikai hasonlósága valószínűleg rendszertani kategóriájuk olyan jellemzőinek különbségeit tükrözik, amelyek befolyásolják a populációik közötti génáramlást. Ilyen lehet e külső élősködők eltérő gazda-fajlagossága (tetvek vs. bolhák), gazdán töltött időtartama (stacioner vagy temporer parazitizmus), a gazdájuk utaztatása (kutyák vs. vadon élő kisemlősök) vagy pedig a megtelepedésük/fejlődésük helyéül szolgáló tárgyak szállítása (pl. poloskák esetében).

A Hy. lusitanicum és a L. hilaris faunára új ektoparazita faj Máltán. Ez a R. felis és a haemoplasmák máltai előfordulásának első molekuláris bizonyítéka.



Előadások listája