Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

A rövidített szárazonállás hatása tejelő tehenek egyes termelési mutatóira
Bobok Eszter Magdolna V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Szelényi Zoltán Viktor

Absztrakt:

A tejelő szarvasmarhatartásban az ún. konvencionális szárazonállási időszak hossza 60 nap, ezalatt az állatok elkülönített takarmányozásban részesülnek és nem fejik őket. Számos korábbi vizsgálat foglalkozott már a rövidített szárazonállás következményeivel, az irodalmi adatok alapján a szárazonállás el nem hagyható, de lerövidíthető laktációs fázis. A rövidített szárazonállás gazdasági előnye a tejelő időszak meghosszabbodása lenne.

Vizsgálatunkban egy magyarországi tejtermelő tehenészetben végeztünk ún. „fresh cow monitoring” vizsgálatok során anyagforgalmi vérmintavételt, és arra voltunk kíváncsiak, hogy az eltérő szárazonállási hosszú tehenek esetében az ellés utáni időszak klinikai megbetegedéseiben, a vérminták egyes biokémiai paramétereiben, az egyes tejtermelési és az egyes szaporodásbiológiai paraméterekben ellés után van-e különbség. Retrospektív adatgyűjtésünk azért volt lehetséges, mert a várt 57-63 napos szárazonállási hossz csak a mintázott állatok mintegy felének volt. Adatgyűjtésünk során 2 csoportot alakítottunk ki: az 58 napnál rövidebb szárazonállási idejű állatokét ill. ilyen hosszú és az ennél hosszabban szárazon álló állatokét.

Vizsgálatunk során a frissen ellett tehenek 10%-ából (n=164) vettünk vérmintákat a metabolikus profilvizsgálat elvégzéséhez. A többször ellett állatok szárazonállási adatgyűjtése során a szárazonállás hossza mellett mértük az állatok vérszérumában a karbamid, BHB, NEFA, TG, Ca, P, Na, K koncentrációit. Az adatgyűjtés kiterjedt az ellés utáni megbetegedésekre (OHV, metritis, mastitis, sántaság, MBV, ellési bénulás), egyes tejtermelési paraméterekre valamint az ellés utáni időszak szaporodásbiológiai paramétereinek vizsgálatára.

Az adatelemzés során 100 többször ellett állat adatait értékelve többváltozós adatelemzést végeztünk. A regressziós modell végső esetben statisztikailag szignifikáns eredményt adott (p<0,05) a méhgyulladások előfordulása (p=0.0126; OR=0.25), valamint a Na (p=0.01; OR=0.77) és a K (p=0.04; OR=1.07) szérumkoncentrációjának esetében. Minden más általunk vizsgált biokémiai és termelési paramétert illetően 58 napnál rövidebb szárazonállást alkalmazva nem találtunk szignifikáns hatást.

Vizsgálatunk eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a szárazonállás napjainak hossza statisztikailag igazolhatóan gyakorolt hatást az egyes termelési mutatókra ill. a vér egyes biokémiai paramétereire. Mivel az irodalmi adatok nem mindenben egyeznek meg az általunk talált eredményekkel, további, nagyobb számú állaton végzett vizsgálat szükséges, elsősorban a vér biokémiai paramétereivel kapcsolatban. Végső soron a rövidített szárazonállás ajánlható tehenészeteinkben.



Előadások listája