Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Kulcsingerhez és sokkolási környezethez társított félelmi memória vizsgálata patkányokban
Varga Bence Tamás III. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, Ökológiai tanszék; Semmelwies Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, MTA-SE NAP B, Kognitív Transzlációs Viselekedésfarmakológiai Kutatócsoport
Témavezetők: Dr. Kassai Ferenc, Dr. Kis János

Absztrakt:

A félelmi kondicionálás során egy averzív féltetlen ingert, leggyakrabban áramütést, valamilyen feltételes ingerhez társítunk (akvizíció). Az így kialakuló félelmi memória a későbbi előhívási ülésekben tesztelhető, ahol az állatok nem kapnak áramütést, de a társítás alatt alkalmazott feltételes ingerek jelen vannak. A félelmi memória erősségére az állatok dermedési reakciójának az időtartamából következtetünk. Három tényező hatását vizsgáltuk a félelmi memória kialakulására es kioltódására: 1) eltérő feltételes ingerek használata a társítás során; 2) a merődoboz belsejének megváltoztatása az előhívásos ülésekben, 3) egyéb kognitív feladatokra történő tréningezés két előhívásos ülés között.

Az első kísérletben 6 elrendezést vizsgáltunk. A "megvilágított" beállítás alatt a sokkoló kamra folyamatos megvilágításban volt, diszkrét feltételes ingert nem alkalmaztunk. A "megvilágított+hang" beállításnál a megvilágított kamrában feltételes ingerkent hangjelzést alkalmaztunk. A "sötét" beállításnál se kamravilágítás, se feltételes inger nem volt. A "sötét+hang", "sötét+fény" és "sötét+fény+hang" beállítások során hangot, fényt, illetve a kettőt együtt alkalmaztuk feltételes ingerkent. A kísérlet az akvizíciós üléssel kezdődött (6 db áramütést társítottunk egy-egy 10 s hosszú feltételes ingerrel), majd ezt követte 5 előhívásos alkalom, végül egy újabb sokkolásos ülés következett. Az akvizíciót 24 óra elteltével követő első előhívásos ülésben a csoportok dermedési idő értékei nem tértek el szignifikánsan egymástól, kivéve az alacsony szintű dermedést mutató „megvilágított” beállítást. Az állatok ebben az ülésben mutatták a legtöbb dermedési reakciót, mely fokozatosan kioltódott az egymást követő előhívások során, majd újra szignifikánsan megnövekedett újabb sokkolásos ülés alatt. Ez arra utal, hogy maga a merődoboz, illetve a mérési eljárás jelenti a legfőbb feltételes ingert.

A második kísérlet során az akvizíciót 24 órával, majd 28 nappal később követte egy-egy előhívás. Két faktor alapján 4 csoportot határoztunk meg: 1.) a kamra falait az akvizíciót követően más mintázatúra cseréltük vagy sem, 2.) a két előhívási ülés között az állatok egyik felet kézhez szoktattuk és jutalmazott kognitív feladatokban vettek reszt. A falak megváltoztatásának csak marginálisan szignifikáns hatása volt a dermedési reakcióra az első előhívásos ülésben, ellenben a kognitív feladatokban való részvétel szignifikánsan csökkentette a dermedési időt a 28 napos előhívási ülésben.

Ez a kutatás a Nemzeti Agykutatási Program támogatásával jöhetett létre (NAP), szerződés # KTIA_NAP_13-2014-0015.



Előadások listája