|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaGiricz Márton V. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani tanszék Témavezető: Palócz Orsolya Kísérletünket két, a sertés illetve baromfitenyésztésben használt táplálékkiegészítőt az Immunofortot, egy szerves savakat tartalmazó itatóvíz savanyítót, és a β-glükánt, amely egy gombasejtfal poliszacharid alkalmaztunk két koncentrációban. A β-glükán eddig leírt hatásmechanizmusa alapján sejtfelszíni receptorokhoz kötődik, és egy kaszkádfolyamat révén proinflammatorikus citokinek termelődését indítja el, ezzel a lokális és humorális immunitás emelkedéséhez vezet. Az immunofort főként rövid szénláncú szerves savakat tartalmaz. A savak segítik a szervezetbarát baktériumflóra kialakulását a bélben, és az immunitás fokozásán keresztül a vakcinákra adott válaszreakció is javul. A vizsgálatot IPEC-J2 sertésbélhám sejtvonalon végeztük. A kísérletben három citokróm; a CYP1A1, a CYP1A2 és a CYP3A29 gén relatív expresszióját vizsgáltuk PCR módszerrel. Eredményként azt kaptuk, hogy a CYP1A1 expresszióját a kis koncentrációjú Immunofort kis mértékben, a nagy koncentrációjú ivóvíz savanyító nagymértékben indukálta, a többi érték viszont gyakorlatilag változatlan maradt. A β-glükán kezelés nem befolyásolta a vizsgált citokróm gének szintjét. Melynek fontossága az, hogy telepi körülmények között ezen készítmények gyógyszerekkel együtt adva biztonságosak lehetnek, nem lépnek interakcióba a CYP enzimeken. Egy további kísérlet során bakteriális eredetű lipopoliszacharidot használtunk gyulladáskeltésre, illetve a kezelőanyagainkkal együtt alkalmazva azt, vizsgáltuk a sejtek életképességét, valamint az IL-6, IL-8, TNF-α és HSP70 gének kifejeződési szintjét mértük. A sejtek életképességét semelyik kezelés nem csökkentette jelentős mértékben. A transzepiteliális ellenállás (TER) mérés során az LPS a kezelőanyagokkal együtt adva alacsonyabb TER értéket eredményezett. A β-glükánt LPS-sel együtt alkalmazva a TNF-α és HSP70 szintje csökkent, az IL-6 esetén nem volt számottevő változás, az IL-8 szintje viszont magasabb lett, mint az LPS kezelésesetén. Az itatóvíz savanyítóval való kezelés hatására a TNF-α és HSP70 egyértelműen down-regulálódott, Az IL-8 esetén kis koncentrációjú Immunofort és hozzáadott LPS esetén alacsonyabb szintet mértünk, mint amikor az LPS-t önmagában alkalmaztuk, nagy koncentrációban azonban már magasabb volt annál. Az IL-6 vizsgálata során nem volt különbség a kezelések között. Összességében a kísérlet eredményei alapján megállapítható, hogy mind a β-glükán, mind az Immunofort alkalmazása csökkentette bizonyos gyulladásos markerek szintjét az általunk használt sertés bélhám sejtvonalon. A továbbiakban célszerű lenne még további méréseket végezni, mind más szövettípuson, mind élő állatokon a hatásmechanizmus pontosabb megismerése érdekében. Előadások listája |