Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Itatóvíz savanyító és β-glükán metabolikus, valamint gyulladáscsökkentő hatása sertés bélhámsejt tenyészeten
Giricz Márton V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Gyógyszertani és Méregtani tanszék
Témavezető: Palócz Orsolya

Absztrakt:

Kísérletünket két, a sertés illetve baromfitenyésztésben használt táplálékkiegészítőt az Immunofortot, egy szerves savakat tartalmazó itatóvíz savanyítót, és a β-glükánt, amely egy gombasejtfal poliszacharid alkalmaztunk két koncentrációban. A β-glükán eddig leírt hatásmechanizmusa alapján sejtfelszíni receptorokhoz kötődik, és egy kaszkádfolyamat révén proinflammatorikus citokinek termelődését indítja el, ezzel a lokális és humorális immunitás emelkedéséhez vezet. Az immunofort főként rövid szénláncú szerves savakat tartalmaz. A savak segítik a szervezetbarát baktériumflóra kialakulását a bélben, és az immunitás fokozásán keresztül a vakcinákra adott válaszreakció is javul. A vizsgálatot IPEC-J2 sertésbélhám sejtvonalon végeztük.

A kísérletben három citokróm; a CYP1A1, a CYP1A2 és a CYP3A29 gén relatív expresszióját vizsgáltuk PCR módszerrel. Eredményként azt kaptuk, hogy a CYP1A1 expresszióját a kis koncentrációjú Immunofort kis mértékben, a nagy koncentrációjú ivóvíz savanyító nagymértékben indukálta, a többi érték viszont gyakorlatilag változatlan maradt. A β-glükán kezelés nem befolyásolta a vizsgált citokróm gének szintjét. Melynek fontossága az, hogy telepi körülmények között ezen készítmények gyógyszerekkel együtt adva biztonságosak lehetnek, nem lépnek interakcióba a CYP enzimeken.

Egy további kísérlet során bakteriális eredetű lipopoliszacharidot használtunk gyulladáskeltésre, illetve a kezelőanyagainkkal együtt alkalmazva azt, vizsgáltuk a sejtek életképességét, valamint az IL-6, IL-8, TNF-α és HSP70 gének kifejeződési szintjét mértük. A sejtek életképességét semelyik kezelés nem csökkentette jelentős mértékben. A transzepiteliális ellenállás (TER) mérés során az LPS a kezelőanyagokkal együtt adva alacsonyabb TER értéket eredményezett. A β-glükánt LPS-sel együtt alkalmazva a TNF-α és HSP70 szintje csökkent, az IL-6 esetén nem volt számottevő változás, az IL-8 szintje viszont magasabb lett, mint az LPS kezelésesetén. Az itatóvíz savanyítóval való kezelés hatására a TNF-α és HSP70 egyértelműen down-regulálódott, Az IL-8 esetén kis koncentrációjú Immunofort és hozzáadott LPS esetén alacsonyabb szintet mértünk, mint amikor az LPS-t önmagában alkalmaztuk, nagy koncentrációban azonban már magasabb volt annál. Az IL-6 vizsgálata során nem volt különbség a kezelések között.

Összességében a kísérlet eredményei alapján megállapítható, hogy mind a β-glükán, mind az Immunofort alkalmazása csökkentette bizonyos gyulladásos markerek szintjét az általunk használt sertés bélhám sejtvonalon. A továbbiakban célszerű lenne még további méréseket végezni, mind más szövettípuson, mind élő állatokon a hatásmechanizmus pontosabb megismerése érdekében.



Előadások listája