2017. évi TDK konferencia

A veszettséget okozó negatív szimplaszálú RNS vírus a Rhabdoviridae család Lyssavirus nemzetségébe tartozik. Az idegek mentén terjedve agy- és gerincvelő gyulladást okoz, amely szinte minden esetben halálhoz vezet. Zoonotikus fertőzés révén évente legalább 60 000 ember halálát okozza világszerte. A klinikai tünetek megjelenése esetén nincs hatékony gyógymód a betegségre.

A kutatás során korábbi in vitro eredményeket felhasználva egérmodellen próbáltuk igazolni vírusellenes és gyulladáscsökkentő szerek kombinációjának hatásosságát a vírusfertőzéssel szemben. A kísérletekben 6 hetes, nőstény C57Bl/6JOlaHsd egereket használtunk. Vírusellenes hatóanyagok közül I-es típusú egér interferonok (IFN -α és –β), ribavirin és favipiravir (T-705) került a kombinációba, míg a gyulladáscsökkentő komponensek Ac-YVAD-cmk (Caspase-1 inhibitor), infliximab (TNF-alfa inhibitor) illetve sorafenib,(MAP-kináz inhibitor) voltak.

A hatóanyag kombinációkat két külön kísérletben vizsgáltuk. Az első sorozatban az összes hatóanyag kombinációját használtuk, továbbá a vér-agy-gát megnyitása céljából mannitolt is alkalmaztunk. Az egereket a veszettség SHBRV-18 (silver-haired bat rabies virus) törzsével fertőztük a bal hátsó lábba oltva, LD100 dózisban. A kezelés a túlélési időt nem növelte, de egerek agyában kimutatható vírus RNS mennyisége alacsonyabb volt, mint a víruskontroll csoportnál. A hatóanyag kombináció azonban toxikusnak bizonyult az egerek számára: a kezelt állatok egy része a veszettség klinikai képétől eltérő tüneteket mutatott és elhullott.

A második kísérletsorozatban az egereket LD50 mennyiségű vírussal fertőztük. A terápiás kombináció sorafenibet, infliximabot és Ac-YVAD-cmk-t tartalmazott. A vírusdózis csökkentésével hosszabb időintervallumban tudtuk a kórlefolyást vizsgálni, és a hatóanyagokkal való kezelést pre- és postexpozíciós csoportokra bontottuk. A kezelés szignifikánsan növelte a túlélési arányt a fertőzött egerekben a víruskontroll csoporthoz képest (legnagyobb mértékben abban a csoportban, ahol a kezelést 96 órával a fertőzés után kezdtük meg), miközben toxicitást nem mutatott. Az egerek agy- és gerincvelőmintáiból immunhisztokémiai, szövettani és qRT-PCR vizsgálatokkal kimutattuk, hogy a fertőzést tünetmentesen átvészelt állatok egy részének idegrendszerében is történt vírusszaporodás. Vírusneutralizációs próbával (FAVN) igazoltuk a szerokonverziót az összes vírussal fertőzött egérben.

Az eredmények alapján az alkalmazott gyulladáscsökkentő hatóanyagok javítják a túlélési esélyt veszettség esetén, így egy jövőbeli humán terápiás protokoll kifejlesztésében szerepük lehet, ehhez azonban további in vivo vizsgálatok szükségesek.