Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

A zaj és zene hatása a tengerimalacok viselkedésére
Varga Judit Zsófia I. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék
Témavezető: Dr. Fekete Sándor György

Absztrakt:

Kísérletünkben arra kerestünk választ, hogy pontosan milyen hatással lehet a tengerimalacokra mint laboratóriumi és kedvenc állatokra a zene. Ezek az állatok csendes környezetben képesek akár napi 20 órán át is éberek maradni (Nicholls, 1922). Továbbá Patterson-Kane és mtai (2006) azt találták, hogy a halk, folyamatos zene képes elnyomni a külső, kellemetlen hangingereket, ami hozzájárul a megbízhatóbb kísérleti eredmények méréséhez. Az általunk végzett vizsgálatban a fenti, két tanulmányt kívántuk összekötni és azt a kérdést tettük föl, hogy képes-e önmagában a zene típusa megváltoztatni az állatok viselkedését és napi bioritmusát.

Egy háromtagú tengerimalac háremet négy különböző zenei kezeléssel illettünk (csend, Bach, Schönberg és fehérzaj) négy napon át. A kezelések során számottevő eltérés mutatkozott az állatok viselkedésében. Elsősorban az aktivitás csökkenésében állapítottunk meg tendenciát a Bach- csend- Schönberg- fehérzaj- tengely mentén, ahol a Bach zene volt a legkevésbé, a fehérzaj pedig a leginkább élénkséget csökkentő hatású. Az éberség hiánya megmutatkozott az etogrammal vizsgált további viselkedésformákban is. Míg a táplálkozással és ivással töltött idő és más aktív szakaszok (a folytonos mozgás és játék) lerövidült, addig az alvással és üléssel töltött idő, azaz a passzív szakaszok hossza megnyúlt. A cirkadián ritmusra is hatással volt a zene. A mért adatok alapján a fehérzaj növelte az alvási szakaszok hosszát, az állatok többet aludtak, ugyanakkor az aktív szakaszok sűrűbbé váltak. Tehát az állatok többször, de rövidebb ideig voltak ébren. Schönberg zenéje is hatott az állatokra, növelte a passzív periódusok számát, bár kevésbé, mint a fehérzaj. Továbbá ennél az egy zenénél lehetett csak megfigyelni a sztereotip viselkedésnek tekinthető rácsrágást, a hím állat esetében. Összességében kijelenthetjük, hogy a zenei terápiák között tapasztaltunk eltérést. A legkedvezőbb biológiai választ a Bach zene hallgatása alatt lehetett észlelni, a tengerimalacok ekkor voltak leginkább aktívak, több időt fordítottak szociális interakciókra, játékra, valamint harmonikusabban alakult a napi ritmusuk. Az állatok átlagosan 2 órával többet voltak ébren a Bach-napon, mivel a szakaszok aránya 8 óra alvás:16 óra ébrenlétre változott (összehasonlításként ez az arány a fehérzajnál 10 óra alvás:14 óra ébrenlét volt). Az észlelhető pozitív reakciókat, a „Bach-hatásnak” tulajdonítjuk. A „Bach-hatás” nem más, mint az a pozitív idegrendszeri szinkronizációs folyamat, melyet Mozart és Bach zenéjében mért átlagosan félpercenkénti rekurrens periodikusság okoz (Fekete et al., 2013).



Előadások listája