|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaVarga Judit Zsófia I. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállattudományi Tanszék Témavezető: Dr. Fekete Sándor György Kísérletünkben arra kerestünk választ, hogy pontosan milyen hatással lehet a tengerimalacokra mint laboratóriumi és kedvenc állatokra a zene. Ezek az állatok csendes környezetben képesek akár napi 20 órán át is éberek maradni (Nicholls, 1922). Továbbá Patterson-Kane és mtai (2006) azt találták, hogy a halk, folyamatos zene képes elnyomni a külső, kellemetlen hangingereket, ami hozzájárul a megbízhatóbb kísérleti eredmények méréséhez. Az általunk végzett vizsgálatban a fenti, két tanulmányt kívántuk összekötni és azt a kérdést tettük föl, hogy képes-e önmagában a zene típusa megváltoztatni az állatok viselkedését és napi bioritmusát. Egy háromtagú tengerimalac háremet négy különböző zenei kezeléssel illettünk (csend, Bach, Schönberg és fehérzaj) négy napon át. A kezelések során számottevő eltérés mutatkozott az állatok viselkedésében. Elsősorban az aktivitás csökkenésében állapítottunk meg tendenciát a Bach- csend- Schönberg- fehérzaj- tengely mentén, ahol a Bach zene volt a legkevésbé, a fehérzaj pedig a leginkább élénkséget csökkentő hatású. Az éberség hiánya megmutatkozott az etogrammal vizsgált további viselkedésformákban is. Míg a táplálkozással és ivással töltött idő és más aktív szakaszok (a folytonos mozgás és játék) lerövidült, addig az alvással és üléssel töltött idő, azaz a passzív szakaszok hossza megnyúlt. A cirkadián ritmusra is hatással volt a zene. A mért adatok alapján a fehérzaj növelte az alvási szakaszok hosszát, az állatok többet aludtak, ugyanakkor az aktív szakaszok sűrűbbé váltak. Tehát az állatok többször, de rövidebb ideig voltak ébren. Schönberg zenéje is hatott az állatokra, növelte a passzív periódusok számát, bár kevésbé, mint a fehérzaj. Továbbá ennél az egy zenénél lehetett csak megfigyelni a sztereotip viselkedésnek tekinthető rácsrágást, a hím állat esetében. Összességében kijelenthetjük, hogy a zenei terápiák között tapasztaltunk eltérést. A legkedvezőbb biológiai választ a Bach zene hallgatása alatt lehetett észlelni, a tengerimalacok ekkor voltak leginkább aktívak, több időt fordítottak szociális interakciókra, játékra, valamint harmonikusabban alakult a napi ritmusuk. Az állatok átlagosan 2 órával többet voltak ébren a Bach-napon, mivel a szakaszok aránya 8 óra alvás:16 óra ébrenlétre változott (összehasonlításként ez az arány a fehérzajnál 10 óra alvás:14 óra ébrenlét volt). Az észlelhető pozitív reakciókat, a „Bach-hatásnak” tulajdonítjuk. A „Bach-hatás” nem más, mint az a pozitív idegrendszeri szinkronizációs folyamat, melyet Mozart és Bach zenéjében mért átlagosan félpercenkénti rekurrens periodikusság okoz (Fekete et al., 2013). Előadások listája |