|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaZsinka Bernadett III. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék Témavezető: Dr. Kövér Szilvia A parlagi sas (Aquila heliaca) egy világszinten veszélyeztetett, nagytermetű, territoriális ragadozó madár, melynek legjelentősebb európai populációja a Kárpát-medencében fészkel. A magyarországi állomány az 1974 óta tartó fajvédelmi programnak köszönhetően folyamatos növekedést mutat. A program eredményességének megítélésére túlélésbecslést végeztünk a hazai költőpárokra a 2011–2016 közötti időszakra vonatkozóan. Ehhez a fészkek alól gyűjtött vedlett tollakat és a fiókáktól tépett hónaljtollakat használtuk fel. A költő madarakat egyedileg azonosítottuk a vedlett tollaikból nyert DNS felhasználásával molekuláris ivarhatározás és mikroszatellita lókuszok alapján történő genotipizálás során. A DNS-profilok alapján megállapított jelenléti adatokból fogástörténeteket állítottunk fel 338 költő egyedre, és ezeket az adatokat jelölés-visszafogásos módszerrel elemeztük. A fogástörténetekre a nyitott populációk esetén használatos Cormack-Jolly-Seber modellt illesztve végeztünk túlélési valószínűség becslést. Modellünket elkészítettük a mintavételi intenzitásból becsült fix fogási valószínűségeket tartalmazó változatban is, hogy az utolsó időintervallumra is megbízható túlélésbecslést kapjunk. Ha az adott évben nem sikerült megmintáznunk valamelyik költő madarat, akkor a fiókák genotípusából következtethettünk a kilétére, ezzel a meg nem mintázott egyed ún. becsült jelenlétét kapva. Az AIC alapú modellszelekció során legjobbnak az a fix fogási valószínűségeket tartalmazó modell bizonyult, amely ivaronként és évenként eltérő túlélést becsül. A tojók túlélése nagyobb, átlagosan 0,89 (CI: 0,86-0,92), míg a hímeké átlagosan 0,81 (CI: 0,72-0,88). 2011 és 2012 között mindkét ivar túlélése kisebb volt az átlagosnál. A becsült jelenlétek főleg a hímek esetében járultak hozzá a becslések pontosításához. A tojók nagyobb túlélését magyarázhatja a két ivar eltérő viselkedése: a vadászó és a territóriumot védelmező hím több veszélynek van kitéve. A 2011–2012 időszak alacsonyabb túlélése pedig összefüggésbe hozható az akkori nagyszámú mérgezéses esettel. Előadások listája |