Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Parlagi sas (Aquila heliaca) hímek és tojók túlélésének becslése vedlett és fiókákból tépett tollakból meghatározott genotípusok alapján
Zsinka Bernadett III. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, Ökológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Kövér Szilvia

Absztrakt:

A parlagi sas (Aquila heliaca) egy világszinten veszélyeztetett, nagytermetű, territoriális ragadozó madár, melynek legjelentősebb európai populációja a Kárpát-medencében fészkel. A magyarországi állomány az 1974 óta tartó fajvédelmi programnak köszönhetően folyamatos növekedést mutat. A program eredményességének megítélésére túlélésbecslést végeztünk a hazai költőpárokra a 2011–2016 közötti időszakra vonatkozóan. Ehhez a fészkek alól gyűjtött vedlett tollakat és a fiókáktól tépett hónaljtollakat használtuk fel. A költő madarakat egyedileg azonosítottuk a vedlett tollaikból nyert DNS felhasználásával molekuláris ivarhatározás és mikroszatellita lókuszok alapján történő genotipizálás során. A DNS-profilok alapján megállapított jelenléti adatokból fogástörténeteket állítottunk fel 338 költő egyedre, és ezeket az adatokat jelölés-visszafogásos módszerrel elemeztük. A fogástörténetekre a nyitott populációk esetén használatos Cormack-Jolly-Seber modellt illesztve végeztünk túlélési valószínűség becslést. Modellünket elkészítettük a mintavételi intenzitásból becsült fix fogási valószínűségeket tartalmazó változatban is, hogy az utolsó időintervallumra is megbízható túlélésbecslést kapjunk. Ha az adott évben nem sikerült megmintáznunk valamelyik költő madarat, akkor a fiókák genotípusából következtethettünk a kilétére, ezzel a meg nem mintázott egyed ún. becsült jelenlétét kapva.

Az AIC alapú modellszelekció során legjobbnak az a fix fogási valószínűségeket tartalmazó modell bizonyult, amely ivaronként és évenként eltérő túlélést becsül. A tojók túlélése nagyobb, átlagosan 0,89 (CI: 0,86-0,92), míg a hímeké átlagosan 0,81 (CI: 0,72-0,88). 2011 és 2012 között mindkét ivar túlélése kisebb volt az átlagosnál. A becsült jelenlétek főleg a hímek esetében járultak hozzá a becslések pontosításához.

A tojók nagyobb túlélését magyarázhatja a két ivar eltérő viselkedése: a vadászó és a territóriumot védelmező hím több veszélynek van kitéve. A 2011–2012 időszak alacsonyabb túlélése pedig összefüggésbe hozható az akkori nagyszámú mérgezéses esettel.



Előadások listája