|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaFetter Viktória VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék Témavezetők: Dr. Bárány Zoltán, Dr. Jócsák Gergely A hepaticus encephalopathia (HE) egy olyan orvosi- és állatorvosi-jelentőséggel bíró neuropszichiátriai kórkép, mely leggyakrabban portoszisztémás sönt és/vagy májelégtelenség következtében alakul ki. A HE számos kórfolyamata közül kiemelendő a neuroinflammáció, mely a HE patogenezisében kiemelt szerepet tölt be, azonban a folyamat még sok részletében tisztázatlan. Bár a betegség során fellépő gyulladásos válaszért elsősorban a mikroglia sejteket teszik felelőssé, szakirodalmi adatok alapján ismert az asztrogliák citokin-termelő képessége is. Tervezett kutatásaink célja az asztrogliák kóroki szerepének vizsgálata a HE-ban fellépő neuroinflammáció folyamatában. Munkánk során, primer patkány asztroglia sejtkultúrában vizsgáltuk a különböző HE-ban releváns tényezők hatását az IL-6 és IL-1ß termelésre. Kísérleteinkhez szükséges volt egy megfelelően alkalmazható in vitro modell létrehozása, ehhez 1-2 napos korú Sprague-Dawley patkányok agyszövetét használtuk föl. A primer asztroglia monolayert mentesítettük a mikroglia sejtektől, melyhez egy mitózis inhibitort, a citozin β-d-arabinofuranozidot (Ara-C), majd egy lizoszomotrop ágenst, a leucin-metilésztert (LME) alkalmaztuk és a kezelések eredményességét immunfluoreszcenciával ellenőriztük. A nagy tisztaságú primer patkány asztroglia kultúra létrehozását követően, egyes – a HE patogenezisében bizonyítottan szerepet játszó – ágensek, irodalmi adatok alapján beállított dózisaival kezeltük a sejtkultúrákat és az ezek hatására bekövetkező IL-6 és IL-1ß termelést ELISA módszer segítségével mértük. A felhasznált ágensek a bakteriális lipopoliszacharid, a mangán, az ammónia és a hidrogén peroxid (H2O2) voltak, utóbbi az oxidatív stressz kiváltására szolgált. A kísérleteinkben alkalmazott H2O2 optimális dózisa - amellyel kezelve a sejteket kiváltható az oxidatív stressz állapota anélkül, hogy az jelentősebb mértékű sejthalálhoz vezetne - szakirodalom alapján, valamint korábbi saját vizsgálataink eredményeire alapozva került megállapításra. Ehhez az asztroglia kultúrát növekvő töménységű H2O2-val kezeltük, majd fluoreszcencián alapuló eljárással egyrészt a sejteken belül termelődött reaktív oxigén gyököket (ROS) mértük meg (5-6-chloromethyl 2’,7’-dichlorodihydrofluorescein-diacetát, CM-DCFH-DA), másrészt a sejtek elhalásának mértékét vizsgáltuk (propidium-jodid). Eredményeink azt mutatták, hogy bár az asztrogliák képesek detektálható mennyiségű IL-1ß és IL-6 termelésére, a vizsgált, HE patogenezisében is szerepet játszó faktorok nem okoztak szignifikáns növekedés az IL-1ß és IL-6 termelődésben. A nem konzekvens eredmények további kísérletek elvégzését teszik indokolttá az asztrogliák gyulladásos folyamatokban betöltött szerepének jobb megértéséhez. Előadások listája |