Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Sánta és egészséges tehenek akut stresszhatásra adott reakcióinak vizsgálata
Laky Enikő Annamária IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék
Témavezető: Dr. Jurkovich Viktor

Absztrakt:

A tejelő tehenészetekben gyakori sántaság komoly krónikus stresszor lehet, és a telepeket érintő állatjólléti problémák közül az egyik legfontosabb; károsan befolyásolja a szaporodási és termelési eredményeket, az immunrendszert és az állatok jóllétét.

A kutatás célja a krónikus stressz (fájdalom) hatása alatt levő tejtermelő tehenek akut stresszhatásra adott válaszreakcióinak vizsgálata ACTH terhelési próba útján.

A kísérlethez tehénpáros módszerrel 11 nem sánta kontroll és 11 krónikus sántaságban szenvedő tehenet választottunk ki (laktáció: 4,1 ± 1,0 vs. 4,3 ± 1,6; lakt. napok: 190 ± 78 vs. 167 ± 73, tejtermelés: 31,8 ± 3,6 vs. 32,1 ± 7,0). Az egészségi állapot ellenőrzéséhez a vizsgálat első napján, a kiválasztott egyedekből szőr-, vér- és vizeletmintát gyűjtöttünk, illetve ellenőriztük a lábvégek állapotát. Az így nyert alapmintákból a vér és a vizelet esetében glükóz, BHB, FFA, AST, karbamid, haptoglobin koncentrációkat, valamint a vizelet pH és nettó sav-bázis ürítés értékét mértük meg. A szőrmintákból a kortizol- és dehidroepiandroszteron (DHEA) koncentrációt mértünk. A kísérlet második és a harmadik napján az ACTH teszt előtt 30, 15 és 0 perccel vért vettünk, majd 60 µg szintetikus ACTH-t adtunk az állatoknak. Az ACTH beadás után 10, 20, 30, 40, 60, 120 és 240 perccel nyert vérmintákból a kortizol koncentrációt határoztuk meg. Ezekkel párhuzamosan a kísérlet teljes ideje alatt az állatok mellkasára rögzített Polar jeladók és órák segítségével rögzítettük az állatok szívritmusát és a szívritmus változékonyságot (HRV) is.

A sánta állatok mozgáskép pontja magasabb volt (4,2 ± 0,7 vs. 1,6 ± 0,5), a lábvégeken általában talpfekély, interdigitális phlegmone, ujjhegy-elhalás volt megfigyelhető, míg a nem sánta állatok lábvégén nem volt elváltozás. Anyagcsere-mutatókban nem volt különbség a két csoportban, de a szőrminták kortizol koncentrációja magasabb volt (10,2 ± 2,5 vs. 7,8 ± 2,2), ami jelzi a krónikus stresszállapotot. Az ACTH injekcióra adott kortizol válasz (alapvonal, maximum érték, a válasz amplitúdója, AUC, az alapértékhez visszatérés ideje és a maximum érték elérésének ideje), nem különbözött a két csoportban. A HRV számított értékei közül a HF-et (magas frekvenciás komponens) használtuk a paraszimpatikus tónus vizsgálatára. A HF alapértéke alacsonyabb volt a sánta állatokban, ami azt jelzi, hogy az állás fájdalmas volt és stresszt jelentett az állatnak. A HF mindkét csoportban csökkent az ACTH beadása után, de a sánta csoportban később érte el a minimumot és később tért vissza az alapértékre.

Eredményeink alapján a sántaság jelentette krónikus stressz a szívritmus változékonyság HF komponensére hatással van, de a mellékvesekéreg válaszkészségét nem befolyásolja.



Előadások listája