|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaLaky Enikő Annamária IV. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Állathigiéniai, Állomány-egészségtani és Állatorvosi Etológiai Tanszék Témavezető: Dr. Jurkovich Viktor A tejelő tehenészetekben gyakori sántaság komoly krónikus stresszor lehet, és a telepeket érintő állatjólléti problémák közül az egyik legfontosabb; károsan befolyásolja a szaporodási és termelési eredményeket, az immunrendszert és az állatok jóllétét. A kutatás célja a krónikus stressz (fájdalom) hatása alatt levő tejtermelő tehenek akut stresszhatásra adott válaszreakcióinak vizsgálata ACTH terhelési próba útján. A kísérlethez tehénpáros módszerrel 11 nem sánta kontroll és 11 krónikus sántaságban szenvedő tehenet választottunk ki (laktáció: 4,1 ± 1,0 vs. 4,3 ± 1,6; lakt. napok: 190 ± 78 vs. 167 ± 73, tejtermelés: 31,8 ± 3,6 vs. 32,1 ± 7,0). Az egészségi állapot ellenőrzéséhez a vizsgálat első napján, a kiválasztott egyedekből szőr-, vér- és vizeletmintát gyűjtöttünk, illetve ellenőriztük a lábvégek állapotát. Az így nyert alapmintákból a vér és a vizelet esetében glükóz, BHB, FFA, AST, karbamid, haptoglobin koncentrációkat, valamint a vizelet pH és nettó sav-bázis ürítés értékét mértük meg. A szőrmintákból a kortizol- és dehidroepiandroszteron (DHEA) koncentrációt mértünk. A kísérlet második és a harmadik napján az ACTH teszt előtt 30, 15 és 0 perccel vért vettünk, majd 60 µg szintetikus ACTH-t adtunk az állatoknak. Az ACTH beadás után 10, 20, 30, 40, 60, 120 és 240 perccel nyert vérmintákból a kortizol koncentrációt határoztuk meg. Ezekkel párhuzamosan a kísérlet teljes ideje alatt az állatok mellkasára rögzített Polar jeladók és órák segítségével rögzítettük az állatok szívritmusát és a szívritmus változékonyságot (HRV) is. A sánta állatok mozgáskép pontja magasabb volt (4,2 ± 0,7 vs. 1,6 ± 0,5), a lábvégeken általában talpfekély, interdigitális phlegmone, ujjhegy-elhalás volt megfigyelhető, míg a nem sánta állatok lábvégén nem volt elváltozás. Anyagcsere-mutatókban nem volt különbség a két csoportban, de a szőrminták kortizol koncentrációja magasabb volt (10,2 ± 2,5 vs. 7,8 ± 2,2), ami jelzi a krónikus stresszállapotot. Az ACTH injekcióra adott kortizol válasz (alapvonal, maximum érték, a válasz amplitúdója, AUC, az alapértékhez visszatérés ideje és a maximum érték elérésének ideje), nem különbözött a két csoportban. A HRV számított értékei közül a HF-et (magas frekvenciás komponens) használtuk a paraszimpatikus tónus vizsgálatára. A HF alapértéke alacsonyabb volt a sánta állatokban, ami azt jelzi, hogy az állás fájdalmas volt és stresszt jelentett az állatnak. A HF mindkét csoportban csökkent az ACTH beadása után, de a sánta csoportban később érte el a minimumot és később tért vissza az alapértékre. Eredményeink alapján a sántaság jelentette krónikus stressz a szívritmus változékonyság HF komponensére hatással van, de a mellékvesekéreg válaszkészségét nem befolyásolja. Előadások listája |