Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Az Anaplasma marginale előfordulása hazai legeltetett szarvasmarha állományokban
Saliga Viktória VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Albert Ervin

Absztrakt:

A szarvasmarhák anaplasmosisa fertőző, de nem ragályos betegség, amelyet a jellemzően kullancsok által terjesztett és a vörösvértestekben élősködő Anaplasma marginale okoz. A kórokozó világszerte elterjedt, és az érintett állatokban vérszegénységgel, sárgasággal, magas lázzal, vetéléssel járó és akár elhullásra vezető kórképet alakíthat ki, okozva inkább a szubtrópusi és trópusi területen állategészségügyi és gazdasági szempontból is jelentős károkat. A klímaváltozásnak köszönhetően a vektorok elterjedése változik, így a betegség hazánkban is valószínűsíthető veszélyt jelenthet a közeljövőben, elsősorban a kullancsokkal legnagyobb eséllyel érintkező, legeltetett állományokban. Az eddig közzétett magyarországi esetek akut, klinikai tünetekben jelentkező anapasmosist követően kerültek leírásra, ezért csak a vizsgált állomány, illetve az adott terület fertőzöttségét bizonyítják. Szélesebb körű, az anaplasmosis hazai előfordulását célzó felmérésre – tudomásunk szerint – eddig nem került sor. Vizsgálatunk elsődleges célja az Anaplasma marginale-fertőzöttség magyarországi, területi elterjedtségének felderítése, illetve az igénybe vett diagnosztikai módszerek értékelése volt.

A 2017 áprilisa és augusztusa között, Magyarország minden régiójából gyűjtött, összesen 32 legeltetett szarvasmarha (Bos taurus) és egy bivalyállományból (Bos bubalus) származó 564 egyedi vérmintát indirekt ELISA-val, valamint összevontan, különböző génszakaszokra (16S DNS, msp5, msp4) tervezett PCR eljárásokkal vizsgáltuk. Az állományok fontosabb adatait rögzítettük a kapott laboratóriumi diagnosztikai eredmények szélesebb körű értékelése céljából.

A vizsgálatba bevont 33 állományból 29-ben (87,88%) nem észleltek ezidáig klinikai anaplasmosist, egy állományban (3,03%) felmerült a kórkép gyanúja, egyben (3,03%) igazolták a fertőzést, két állományból pedig nincs erre vonatkozó adat (6,06%). Ezzel szemben a 33-ból összesen 23 állomány (69,69%) bizonyult PCR pozitívnak, míg az Anaplasma marginale ellen termelődött ellenanyagok 31 állományban (93,94%) voltak kimutathatók. A vektorok elleni rendszeres védekezés szélesebb körben elterjedt az állományok között (20/33), de a vektorok, illetve a kórokozó jelenlétét releváns módon nem befolyásolja.

Az Anaplasma marginale-fertőzöttség ilyen nagyarányú elterjedtsége és a klinikai anaplasmosis kisszámú előfordulása az érintett állományokban kialakult endemikus stabilitásra, ezzel együtt pedig Magyarország egész területén az anaplasmosis endemizmusára utal. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy itthon bárhol lehet számítani a klinikai anaplasmosis előfordulására hajlamosító tényezők megjelenése vagy nem endémiás területről származó, fogékony egyedek mozgatása esetén. Ismereteink szerint ez az első, az ország minden régiójára kiterjedő vizsgálat az Anaplasma marginale előfordulására vonatkozóan.



Előadások listája