|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaSaliga Viktória VI. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika Témavezető: Dr. Albert Ervin A szarvasmarhák anaplasmosisa fertőző, de nem ragályos betegség, amelyet a jellemzően kullancsok által terjesztett és a vörösvértestekben élősködő Anaplasma marginale okoz. A kórokozó világszerte elterjedt, és az érintett állatokban vérszegénységgel, sárgasággal, magas lázzal, vetéléssel járó és akár elhullásra vezető kórképet alakíthat ki, okozva inkább a szubtrópusi és trópusi területen állategészségügyi és gazdasági szempontból is jelentős károkat. A klímaváltozásnak köszönhetően a vektorok elterjedése változik, így a betegség hazánkban is valószínűsíthető veszélyt jelenthet a közeljövőben, elsősorban a kullancsokkal legnagyobb eséllyel érintkező, legeltetett állományokban. Az eddig közzétett magyarországi esetek akut, klinikai tünetekben jelentkező anapasmosist követően kerültek leírásra, ezért csak a vizsgált állomány, illetve az adott terület fertőzöttségét bizonyítják. Szélesebb körű, az anaplasmosis hazai előfordulását célzó felmérésre – tudomásunk szerint – eddig nem került sor. Vizsgálatunk elsődleges célja az Anaplasma marginale-fertőzöttség magyarországi, területi elterjedtségének felderítése, illetve az igénybe vett diagnosztikai módszerek értékelése volt. A 2017 áprilisa és augusztusa között, Magyarország minden régiójából gyűjtött, összesen 32 legeltetett szarvasmarha (Bos taurus) és egy bivalyállományból (Bos bubalus) származó 564 egyedi vérmintát indirekt ELISA-val, valamint összevontan, különböző génszakaszokra (16S DNS, msp5, msp4) tervezett PCR eljárásokkal vizsgáltuk. Az állományok fontosabb adatait rögzítettük a kapott laboratóriumi diagnosztikai eredmények szélesebb körű értékelése céljából. A vizsgálatba bevont 33 állományból 29-ben (87,88%) nem észleltek ezidáig klinikai anaplasmosist, egy állományban (3,03%) felmerült a kórkép gyanúja, egyben (3,03%) igazolták a fertőzést, két állományból pedig nincs erre vonatkozó adat (6,06%). Ezzel szemben a 33-ból összesen 23 állomány (69,69%) bizonyult PCR pozitívnak, míg az Anaplasma marginale ellen termelődött ellenanyagok 31 állományban (93,94%) voltak kimutathatók. A vektorok elleni rendszeres védekezés szélesebb körben elterjedt az állományok között (20/33), de a vektorok, illetve a kórokozó jelenlétét releváns módon nem befolyásolja. Az Anaplasma marginale-fertőzöttség ilyen nagyarányú elterjedtsége és a klinikai anaplasmosis kisszámú előfordulása az érintett állományokban kialakult endemikus stabilitásra, ezzel együtt pedig Magyarország egész területén az anaplasmosis endemizmusára utal. Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy itthon bárhol lehet számítani a klinikai anaplasmosis előfordulására hajlamosító tényezők megjelenése vagy nem endémiás területről származó, fogékony egyedek mozgatása esetén. Ismereteink szerint ez az első, az ország minden régiójára kiterjedő vizsgálat az Anaplasma marginale előfordulására vonatkozóan. Előadások listája |