Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

A T-2 toxin sejtkárosító hatásainak összehasonlító vizsgálata csirke primer bélhámsejt- és májsejttenyészeten
Tóth Adrienn Gréta IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék
Témavezetők: Dr. Mátis Gábor, Dr. Neogrády Zsuzsanna

Absztrakt:

A brojlercsirkéket számos olyan immunszupresszív hatás éri, mely egészségi állapotukat és termelékenységüket hátrányosan befolyásolhatja. A takarmányban gyakran megtalálható mikotoxinok felvétele az elsősorban gabonaféléket fogyasztó baromfifajok esetében nehezen kerülhető el, így e stresszorok hatásainak vizsgálata elengedhetetlen.

Kutatásunk során a T-2 toxin káros hatásait vizsgáltuk 20-24 napos brojlercsirkékből származó primer bélhámsejt-tenyészeten, illetve hepatocyta- és Kupffer-sejt mono-kultúra, valamint hepatocyta – Kupffer-sejt ko-kultúra modelleken. A sejtek izolálásához két modellt dolgoztunk ki, melyek során szöveti explantokból kifejlődő, vagy kollagenáz és diszpáz enzimekkel történő emésztéssel nyert hámsejt-tenyészeteket alakítottunk ki. A tenyészeteket concanavalin A lektin kötésének és a citokeratinok expressziójának immuncitokémiai kimutatásával jellemeztük. Miután ezek alapján a sejtek döntő többsége enterocytának bizonyult, a tenyészeteket 24 óráig 10, 100 vagy 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxin oldattal kezeltük. A hepatocyták és a Kupffer-sejtek izolálását a máj több lépcsős perfúzióját követő differenciáló centrifugálással végeztük, a ko-kultúrák a sejteket 6:1 (hepatocyta:Kupffer-sejt) arányban tartalmazták. Az összefüggő sejttenyészeteket 1, 8, illetve 24 óráig 10, 100 vagy 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxin oldattal kezeltük. A sejtek életképességét CCK-8 teszttel, a H2O2 termelődését pedig Amplex Red módszerrel vizsgáltuk.

A 100 és 1000 nmol/l-es toxinkezelés hatására a bélhámsejt-tenyészetek életképessége szignifikánsan csökkent, H2O2-termelése pedig jelentősen nőtt. A májsejtek esetében 8 órás kezelés után a toxin minden koncentrációja csökkentette a ko-kultúrák életképességét, a mono-kultúrák esetében azonban nem volt mérhető szignifikáns változás. Továbbá, 24 órás T-2 toxinkezelés fokozta a sejtek H2O2-termelését 100 nmol/l koncentráció esetén a ko-kultúrán, míg 1000 nmol/l esetén a ko-kultúrán és a hepatocyta mono-kultúrán egyaránt.

Mivel a bélhámsejtek életképessége T-2 toxin hatására csökkent, H2O2-termelése pedig nőtt, az okozott sejtkárosító hatás valószínűleg a kialakult oxidatív stresszel (is) összefüggésben áll. A májsejteknél életképesség-csökkenést csak a 8 órás kezelésnél figyeltünk meg, amit nem kísért a H2O2-termelés növekedése. 24 órás toxinhatás azonban jelentősen fokozta a H2O2-termelését, ami nem járt az életképesség szignifikáns csökkenésével. Vizsgálataink alapján valószínűsíthető, hogy csirkében a bélhámsejtek összességében érzékenyebbek a T-2 toxinnal szemben, mint a májsejtek, hiszen ez utóbbiak életképességét a tartós toxinkezelés a fokozott oxidatív stressz ellenére sem rontotta számottevően.



Előadások listája