|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaTóth Adrienn Gréta IV. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Élettani és Biokémiai Tanszék Témavezetők: Dr. Mátis Gábor, Dr. Neogrády Zsuzsanna A brojlercsirkéket számos olyan immunszupresszív hatás éri, mely egészségi állapotukat és termelékenységüket hátrányosan befolyásolhatja. A takarmányban gyakran megtalálható mikotoxinok felvétele az elsősorban gabonaféléket fogyasztó baromfifajok esetében nehezen kerülhető el, így e stresszorok hatásainak vizsgálata elengedhetetlen. Kutatásunk során a T-2 toxin káros hatásait vizsgáltuk 20-24 napos brojlercsirkékből származó primer bélhámsejt-tenyészeten, illetve hepatocyta- és Kupffer-sejt mono-kultúra, valamint hepatocyta – Kupffer-sejt ko-kultúra modelleken. A sejtek izolálásához két modellt dolgoztunk ki, melyek során szöveti explantokból kifejlődő, vagy kollagenáz és diszpáz enzimekkel történő emésztéssel nyert hámsejt-tenyészeteket alakítottunk ki. A tenyészeteket concanavalin A lektin kötésének és a citokeratinok expressziójának immuncitokémiai kimutatásával jellemeztük. Miután ezek alapján a sejtek döntő többsége enterocytának bizonyult, a tenyészeteket 24 óráig 10, 100 vagy 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxin oldattal kezeltük. A hepatocyták és a Kupffer-sejtek izolálását a máj több lépcsős perfúzióját követő differenciáló centrifugálással végeztük, a ko-kultúrák a sejteket 6:1 (hepatocyta:Kupffer-sejt) arányban tartalmazták. Az összefüggő sejttenyészeteket 1, 8, illetve 24 óráig 10, 100 vagy 1000 nmol/l koncentrációjú T-2 toxin oldattal kezeltük. A sejtek életképességét CCK-8 teszttel, a H2O2 termelődését pedig Amplex Red módszerrel vizsgáltuk. A 100 és 1000 nmol/l-es toxinkezelés hatására a bélhámsejt-tenyészetek életképessége szignifikánsan csökkent, H2O2-termelése pedig jelentősen nőtt. A májsejtek esetében 8 órás kezelés után a toxin minden koncentrációja csökkentette a ko-kultúrák életképességét, a mono-kultúrák esetében azonban nem volt mérhető szignifikáns változás. Továbbá, 24 órás T-2 toxinkezelés fokozta a sejtek H2O2-termelését 100 nmol/l koncentráció esetén a ko-kultúrán, míg 1000 nmol/l esetén a ko-kultúrán és a hepatocyta mono-kultúrán egyaránt. Mivel a bélhámsejtek életképessége T-2 toxin hatására csökkent, H2O2-termelése pedig nőtt, az okozott sejtkárosító hatás valószínűleg a kialakult oxidatív stresszel (is) összefüggésben áll. A májsejteknél életképesség-csökkenést csak a 8 órás kezelésnél figyeltünk meg, amit nem kísért a H2O2-termelés növekedése. 24 órás toxinhatás azonban jelentősen fokozta a H2O2-termelését, ami nem járt az életképesség szignifikáns csökkenésével. Vizsgálataink alapján valószínűsíthető, hogy csirkében a bélhámsejtek összességében érzékenyebbek a T-2 toxinnal szemben, mint a májsejtek, hiszen ez utóbbiak életképességét a tartós toxinkezelés a fokozott oxidatív stressz ellenére sem rontotta számottevően. Előadások listája |