|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaLénárt Zoltán IV. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék Témavezetők: Dr. Gáspárdy András, Dr. Szabára László A magyar parlagi szamár 4/2007. (I. 18.) FVM KvVM együttes rendeletben leírtak alapján a védett őshonos mezőgazdasági állatfajtáink egyetlen szamár fajtája. A dolgozat a magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete által regisztrált állománynak a vizsgálatra kijelölt részének a testméreteivel, küllemi jegyeivel és hibás testalakulásaival foglalkozik. A munka indokoltságát a küllemében rendkívül heterogén, fajtajelleget nem minden egyedében mutató hazai populációról szerzett alkattani információ hiánya adja. A vizsgálatba 129 egyedet vontunk (a 2017-es adatok alapján bejegyzett 727 egyedből) összesen 10 tenyészetből Magyarország 8 megyéjére kiterjedően. Terepi munka során, az állatokon 15 testméret felvételére és újonnan alkalmazott lineáris küllemi bírálat keretében 21 funkcionális küllemi tulajdonság leírására került sor fényképes dokumentáció mellett. A testméretekből testméret indexeket számítottunk, majd ezeket általános lineáris modellek alkalmazásával értékeltük az ivar, a szín és az életkor hatásainak figyelembe vételével (Statistica ver. 13). A testméretek alakulásában a figyelembe vett hatásoknak általában nem volt igazolt szerepe. A marmagasság és a szárkörméret esetében igazoltuk az ivar hatását, a kancák alacsonyabbak (p<0,050), illetve finomabb csontúak (p<0,001) voltak, mint a mének. Szín szerint a marmagasságban, a farbúbmagasságban és a mellkasmélységben találtunk szignifikáns különbséget (valamennyi p<0,001): a barna színűek átlagosan a legnagyobbak, míg a szürkék a legkisebbek. A testméret indexek esetében sem igazolódott be az életkor hatása. Az erősség indexben a mének, a lábhosszúság indexben a szürke egyedek esetében kaptuk a (leg)magasabb értékeket (mindkettőben, p<0,001). A küllemi tulajdonságok mediánja szinte kivétel nélkül a skála közepén lévő 5-ös ponttal egyezett meg, habár az egyedi leírásokkor a skála valamennyi pontja (1-től 9-ig) kiosztásra került. Az eltérést a gacsos, kardos, franciás és nem kifejezett martájékú állatok túlsúlya okozta. A legsúlyosabb öt alkati hiba a következő volt: gacsosság (88%), franciás lábállás (78%), csapott far (51%), kardosság (41%) és a gyenge szügy (23%). Az eredmények meglehetősen heterogén mintavételi állományt tükröznek. Mindez ellenére az egyedi adatok alapján körvonalazható a fontos génrezervnek számító őshonos szamárfajtánk jelenlegi mérete, megjelenése és azok a leginkább testalakulási problémák, melyek mértékét a jövőben csökkenteni szeretné a tenyésztőegyesület, a tenyészállatok megválogatásával. Előadások listája |