Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Vizsgálatok a magyar parlagi szamár küllemének részletesebb megismeréséhez
Lénárt Zoltán IV. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Állattenyésztési, Takarmányozástani és Laborállat-tudományi Tanszék
Témavezetők: Dr. Gáspárdy András, Dr. Szabára László

Absztrakt:

A magyar parlagi szamár 4/2007. (I. 18.) FVM KvVM együttes rendeletben leírtak alapján a védett őshonos mezőgazdasági állatfajtáink egyetlen szamár fajtája. A dolgozat a magyarországi Szamártenyésztők Egyesülete által regisztrált állománynak a vizsgálatra kijelölt részének a testméreteivel, küllemi jegyeivel és hibás testalakulásaival foglalkozik. A munka indokoltságát a küllemében rendkívül heterogén, fajtajelleget nem minden egyedében mutató hazai populációról szerzett alkattani információ hiánya adja.

A vizsgálatba 129 egyedet vontunk (a 2017-es adatok alapján bejegyzett 727 egyedből) összesen 10 tenyészetből Magyarország 8 megyéjére kiterjedően. Terepi munka során, az állatokon 15 testméret felvételére és újonnan alkalmazott lineáris küllemi bírálat keretében 21 funkcionális küllemi tulajdonság leírására került sor fényképes dokumentáció mellett. A testméretekből testméret indexeket számítottunk, majd ezeket általános lineáris modellek alkalmazásával értékeltük az ivar, a szín és az életkor hatásainak figyelembe vételével (Statistica ver. 13).

A testméretek alakulásában a figyelembe vett hatásoknak általában nem volt igazolt szerepe. A marmagasság és a szárkörméret esetében igazoltuk az ivar hatását, a kancák alacsonyabbak (p<0,050), illetve finomabb csontúak (p<0,001) voltak, mint a mének.

Szín szerint a marmagasságban, a farbúbmagasságban és a mellkasmélységben találtunk szignifikáns különbséget (valamennyi p<0,001): a barna színűek átlagosan a legnagyobbak, míg a szürkék a legkisebbek.

A testméret indexek esetében sem igazolódott be az életkor hatása. Az erősség indexben a mének, a lábhosszúság indexben a szürke egyedek esetében kaptuk a (leg)magasabb értékeket (mindkettőben, p<0,001).

A küllemi tulajdonságok mediánja szinte kivétel nélkül a skála közepén lévő 5-ös ponttal egyezett meg, habár az egyedi leírásokkor a skála valamennyi pontja (1-től 9-ig) kiosztásra került. Az eltérést a gacsos, kardos, franciás és nem kifejezett martájékú állatok túlsúlya okozta.

A legsúlyosabb öt alkati hiba a következő volt: gacsosság (88%), franciás lábállás (78%), csapott far (51%), kardosság (41%) és a gyenge szügy (23%).

Az eredmények meglehetősen heterogén mintavételi állományt tükröznek. Mindez ellenére az egyedi adatok alapján körvonalazható a fontos génrezervnek számító őshonos szamárfajtánk jelenlegi mérete, megjelenése és azok a leginkább testalakulási problémák, melyek mértékét a jövőben csökkenteni szeretné a tenyésztőegyesület, a tenyészállatok megválogatásával.



Előadások listája