Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Morfológiai ivarmeghatározás validálása molekuláris módszerekkel parlagi sasnál
Kacz Péter III. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, Ökológiai tanszék
Témavezető: Dr. Pásztory-Kovács Szilvia

Absztrakt:

Madaraknál az ivari dimorfizmust a tollazat alapján nem mutató fajok esetében az egyedek ivarhatározása problémát okozhat. Pontos eredményeket DNS mintavétellel, ami gyakran destruktív, vagy invazív módszerekkel történik, majd molekuláris ivarmeghatározással kaphatunk. Ez azonban idő- és pénzigényes folyamat. Olyan fajoknál ahol ez lehetséges, jobb megoldás lenne egy statisztikai alapokon nyugvó, morfológiai változók segítségével történő ivarhatározás. A parlagi sasnál (Aquila heliaca) nem figyelhető meg színezetbeli különbség az ivarok között, azonban van ivari dimorfizmus a testméretben, a tojók már fióka korban nagyobbak a hímeknél.

A fajmegőrzési- és védelmi programok keretében(*) a magyarországi költőállomány egészét felmérik. A fiókákból a gyűrűzésekor DNS-mintát vesznek, egy tokos hónaljtoll formájában és felveszik néhány testméret adatukat: a hátsó karomhosszt, a tarsus átmérőt, a tarsus hosszt, a faroktollhosszt (mm-es pontossággal), és a tömeget (gramm pontossággal). Továbbá megállapítják a fiókák fejlettségi szintjét a tollazat színezete alapján, amit alapvetően a pehely, illetve a már kifejlődött felnőtt tollak egyes testtájokon lévő aránya befolyásol. A terepi becsléseket a fiókákról készült fotók alapján utólag validáltuk. A fiókák kora az adatok felvételekor négy és nyolc hét között van. Ebben a vizsgálatban 2012 és 2017 között gyűrűzött több mint 480 különböző fióka adatait dolgoztuk fel. A gyűjtött minták ivarát a CHD1 gén egyik intronjához (i16) kötődő primer pár felhasználásával PCR-es technika segítségével határoztuk meg. A molekuláris ivarhatározás eredményeit, illetve a gyűrűzéskor felvett testméret és fejlettségi állapot adatokat az R statisztikai programmal elemeztük. Az elemzésekhez döntési fákat és véletlen erdőt használtunk, így keresve azon változókat, amelyek az egyes fejlettségi csoportokban a legjobban elkülönítik az ivarokat.

Eredményeink alapján egyértelműen a karomhossz bizonyult a legjobb változónak. Fontos még a tarsusz átmérő, ami négy és fél hetes fejlettségi szint után a többi testméretváltozóval szemben már nem nő és a kor előrehaladtával egyre csökken a különbsége a hímek és a tojók között, azonban a legfiatalabb egyedek ivarhatározására ez a legmegfelelőbb változó. A fejlettebb fiókánál a a karomhossz és a tömeg a legjobb változók az ivarok elkülönítésére, mivel ezeknél a hímek és a tojók különbsége a kor előrehaladtával egyre nő.

Az eredmények alapján ki lehet dolgozni egy olyan protokollt, amely alkalmas terepi ivarhatározásra.

Egy morfológiai változókon nyugvó ivarhatározó nagy segítséget nyújthat a terepi kutatásokban, amellyel gyorsan és olcsón elfogadható pontosággal meghatározhatjuk a parlagi sas fiókák nemét.

*-HELICON LIFE és PannonEagle LIFE projekt



Előadások listája