|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaKacz Péter III. évfolyam Állatorvostudományi Egyetem, Biológiai Intézet, Ökológiai tanszék Témavezető: Dr. Pásztory-Kovács Szilvia Madaraknál az ivari dimorfizmust a tollazat alapján nem mutató fajok esetében az egyedek ivarhatározása problémát okozhat. Pontos eredményeket DNS mintavétellel, ami gyakran destruktív, vagy invazív módszerekkel történik, majd molekuláris ivarmeghatározással kaphatunk. Ez azonban idő- és pénzigényes folyamat. Olyan fajoknál ahol ez lehetséges, jobb megoldás lenne egy statisztikai alapokon nyugvó, morfológiai változók segítségével történő ivarhatározás. A parlagi sasnál (Aquila heliaca) nem figyelhető meg színezetbeli különbség az ivarok között, azonban van ivari dimorfizmus a testméretben, a tojók már fióka korban nagyobbak a hímeknél. A fajmegőrzési- és védelmi programok keretében(*) a magyarországi költőállomány egészét felmérik. A fiókákból a gyűrűzésekor DNS-mintát vesznek, egy tokos hónaljtoll formájában és felveszik néhány testméret adatukat: a hátsó karomhosszt, a tarsus átmérőt, a tarsus hosszt, a faroktollhosszt (mm-es pontossággal), és a tömeget (gramm pontossággal). Továbbá megállapítják a fiókák fejlettségi szintjét a tollazat színezete alapján, amit alapvetően a pehely, illetve a már kifejlődött felnőtt tollak egyes testtájokon lévő aránya befolyásol. A terepi becsléseket a fiókákról készült fotók alapján utólag validáltuk. A fiókák kora az adatok felvételekor négy és nyolc hét között van. Ebben a vizsgálatban 2012 és 2017 között gyűrűzött több mint 480 különböző fióka adatait dolgoztuk fel. A gyűjtött minták ivarát a CHD1 gén egyik intronjához (i16) kötődő primer pár felhasználásával PCR-es technika segítségével határoztuk meg. A molekuláris ivarhatározás eredményeit, illetve a gyűrűzéskor felvett testméret és fejlettségi állapot adatokat az R statisztikai programmal elemeztük. Az elemzésekhez döntési fákat és véletlen erdőt használtunk, így keresve azon változókat, amelyek az egyes fejlettségi csoportokban a legjobban elkülönítik az ivarokat. Eredményeink alapján egyértelműen a karomhossz bizonyult a legjobb változónak. Fontos még a tarsusz átmérő, ami négy és fél hetes fejlettségi szint után a többi testméretváltozóval szemben már nem nő és a kor előrehaladtával egyre csökken a különbsége a hímek és a tojók között, azonban a legfiatalabb egyedek ivarhatározására ez a legmegfelelőbb változó. A fejlettebb fiókánál a a karomhossz és a tömeg a legjobb változók az ivarok elkülönítésére, mivel ezeknél a hímek és a tojók különbsége a kor előrehaladtával egyre nő. Az eredmények alapján ki lehet dolgozni egy olyan protokollt, amely alkalmas terepi ivarhatározásra. Egy morfológiai változókon nyugvó ivarhatározó nagy segítséget nyújthat a terepi kutatásokban, amellyel gyorsan és olcsón elfogadható pontosággal meghatározhatjuk a parlagi sas fiókák nemét. *-HELICON LIFE és PannonEagle LIFE projekt Előadások listája |