Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Az ellés utáni drench hatása a tejelő tehenek egészségére és termelésére az ellés körüli időszakban
Orodán Tamás V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Lénárt Lea

Absztrakt:

Munkánk célja az ellés utáni drench-kezelés betegségekre gyakorolt hatásának monitorozása volt az ellést követő 30, illetve 60 napos időszakban többször ellett tejelő tehenekben.

A kísérlet során 203 Holstein-fríz tehén vizsgálata történt. A drench-kezelést 104, véletlenszerűen kiválasztott tehénen végeztük (D csoport), a kontroll-csoport (K) 99 egyedből állt. A drench-hez használt takarmány-kiegészítő 14% Ca, 42% propionát, 6% Mg, 6% K, 3% Na, 9% klorid és 20% élesztőből állt, amit 25 liter langyos vízben oldottunk fel. A kezelést háromszor végeztük el, körülbelül 24 óránként. Az első drench az ellés utáni 24 órán belül történt. A drench idejét rögzítettük. A K csoporttal való bánásmód a drench-en kívül megegyezett a D csoportéval.

A betegségekre vonatkozó adatokat a RISKA telepirányítási rendszerrel az ellés utáni 30, a kikerülésre vonatkozókat az ellés utáni 60 napban rögzítettük, illetve feljegyeztük az első termékenyítés időpontját és eredményét is. Az adatokat R-program segítségével elemeztük.

A telepen ritkán találkoztunk metabolikus eredetű betegségekkel. Az említett időszakban, a vizsgálat során két esetben diagnosztizáltunk ellési bénulást. Mindkét tehén a K csoportba tartozott, míg a D csoportban nem volt ellési bénulás, amely feltehetően a drench Ca tartalmának köszönhető, bár a különbség nem volt szignifikáns (P=0,1432)

A mastitises egyedek vizsgálatánál a D csoportban 38 (36,5%), míg a K csoportban 44 tehén (44%) volt beteg. (P=0,2512). A metritisek előfordulásának tekintetében a csoportok között nem volt különbség. A D csoportban 19 (18,3%), a K-ban pedig 21 (21,2%) volt a megbetegedettek aránya. A magzatburok-visszamaradásnál szintén nem találtunk különbséget a csoportok között.

A bal oldali oltógyomor-helyzetváltozás (OHV) a D csoportban 6 (5,8%), míg a K csoportban 2 egyednél (2%) jelentkezett. (P=0,17). Vizsgáltuk továbbá a termeléscsökkenés előfordulását is, mely a D csoportban 9 (8,7%), a K csoportban 3 (3%) egyednél volt megfigyelhető. Kimondható azonban, hogy OHV esetén 23-szoros a termeléscsökkenés esélye (P=7,2x10-5).

Az első termékenyítés során sem az elléstől a termékenyítésig eltelt idő, sem a vemhesülési arány nem tért el a két csoportban.

Vizsgáltuk a 60 napon belüli selejtezések arányát is. A D csoportban 5, a K csoportban 9 állat került selejtezésre (5% és 9%, P=0,23).

A vizsgált gazdaságban a metabolikus eredetű megbetegedések aránya általánosan alacsony, a drench szignifikáns hatásának elmaradása valószínűleg ennek köszönhető. Egyéb megbetegedések megelőzésére vonatkozóan a drench hatása kétséget kizáróan még nem bizonyított. Bár szignifikáns eredményeket nem értünk el, a selejtezések és a mastitisek gyakorisága csökkent, amely további kutatások témája lehet.



Előadások listája