Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Házimacska retrovirális (Felnie Leukemia Virus, FeLV) fertőzése Magyarországon
Borsodi Anna V. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Patológia Tanszék
Témavezető: Dr. Szilasi Anna

Absztrakt:

A Feline Leukemia Virus (FeLV) egy, a Retroviridae család Oncornavirinae alcsaládjába tartozó gamma-retrovírus, amely macskaféléket betegít meg. Világszerte elterjedt a házi, illetve vadon élő macskák körében, korábban a macskák elhullásának egyik legnagyobb jelentőséggel bíró fertőzése volt. Mára ez a szám, a megfelelő szűrési és vakcinázási protokollnak köszönhetően csökkent. A vírus elterjedtsége a Feline Immunodeficiency Virus-tól (FIV) eltérően a különböző országokat tekintve csaknem azonos (1–8%).

A FeLV egy exogén kórokozó, ami több szövetben is képes replikálódni, és mind proliferatív, mind pedig degeneratív elváltozásokat előidézni. Fehérjemagja egy burokkal védett pozitív irányultságú szimplaszálú RNS-t (+ssRNS) tartalmaz. Ha a vér- és immunsejtek fertőződnek, a vírus eliminációja lehetetlenné válik a szervezet számára. A FeLV számos altípusát ismerjük, amelyek a gazdasejt típusa alapján lettek meghatározva. A három legfontosabb altípus a FeLV-A, FeLV-B és FeLV-C, amelyek immunológiailag mind közel állnak egymáshoz. Csak a FeLV-A képes a természetben horizontálisan, macskáról macskára terjedni. Fontos még a vertikális fertőződés, mely során az anyaállat transzplacentárisan, vagy később a gondozás során (tisztogatás, szoptatás) fertőzi utódjait.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük Magyarország macskapopulációjának FeLV fertőzöttségét, illetve megvizsgáljuk a klinikumban is használatos diagnosztikai tesztek használhatóságát. Erre a célra 184 vérmintát (EDTA-s alvadásában gátolt vér) gyűjtöttünk az ország különböző pontjairól házimacskáktól. Vizsgálatunk kiterjedt ezenkívül arra, hogy a pozitív eredménnyel rendelkező állatok esetében van-e jelentősége egyes változóknak, például tartási körülmények, ivar, kor.

Eredményeink alapján elmondható, hogy a 184 vérmintából 24 lett pozitív ELISA gyorsteszttel (Witness FIV-FeLV, Zoetis®), 24 lett pozitív klasszikus end-point polimeráz láncreakcióval (PCR). A statisztikai számításokat R szoftverrel végeztük, amely szerint a vírus valódi prevalenciája 9,0% a Witness teszttel, 8,2% PCR vizsgálattal. Az ivar (kandúrok körében magasabb a fertőzöttségi arány) és az életkor (3 éves kor felett magasabb a fertőzöttségi arány) változók esetében statisztikailag szignifikáns összefüggést nem találtunk a változó és a tesztek pozitív eredménye között, de a tendencia megfigyelhető, ahogy azt több más szakirodalom is lejegyzi.

A nyugati országok adataival összevetve eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy fokozottabban kellene foglalkoznunk a prevencióval, vakcinázással, valamint a már fertőzött állatok ellátásával.



Előadások listája