|
||||
Home
» Archívum
» 2017. TDK
2017. évi TDK konferenciaMáté Lilla Katalin V. évfolyam MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet Témavezető: Dr. Kaján Győző A vadmadár eredetű adenovírusok diverzitásának feltérképezése a mai napig kiaknázatlan lehetőségeket rejtő területe a virológiának. Kutatásom során a magyarországi vadmadár populáció fertőzöttségének monitorozását tűztem ki célul, illetve később chilei királypingvinekből (Aptenodytes patagonicus) származó minták vizsgálatát is elvégezhettem, ami főként azért érdekes, mert bár pingvinekből mutattak már ki adenovírust, az említett fajból egyelőre még nem rendelkeztünk leírt adatokkal. A mintákban az adenovírusok detektálására kétkörös polimeráz láncreakciót (PCR) alkalmaztam. A detektált pingvin-adenovírus esetében a szialidáz gén meglétét is vizsgáltam, illetve a fajon belüli tipizálásra a fő kapszidfehérje, a hexon génjének egy részletét is felerősítettem. Vizsgálataink során a 38 mintából mindössze kettőben kaptunk pozitív eredményt: egy léprigóban (Turdus viscivorus) és egy királypingvinben. A származtatott részleges DNS polimeráz aminosav-szekvenciák elemzése azt az eredményt hozta, hogy a léprigóból detektált adenovírus minden eddig leírt fajtól 15% fölötti eltérést mutat, ezért azt feltételezzük, hogy az Aviadenovirus nemzetségen belül egy új fajt képviselhet. Az általunk leírt pingvin-adenovírus ugyanazon génszakasz vizsgálata szerint a Pingvin-siadenovírus A fajba tartozik, de a hexon elemzése alapján azon belül egy különálló, új típusba sorolhatjuk. Munkahipotézisünk, mely a pingvin-adenovírusok hexon fehérjéinek komparatív filogenetikai analízisén alapul, öt monofiletikus klád, azaz feltételezhetően öt vírustípus elkülönülését valószínűsíti a fajon belül. Megerősítettük továbbá, hogy a pingvin sziadenovírusok nem rendelkeznek a génusz névadó jellegzetességével, a szialidáz génnel. Előadások listája |