Tudományos Diákkör    
 
 
2023. TDK
2022. TDK
2021. TDK
2020. TDK
2019. TDK
2018. TDK
» 2017. TDK
Felhívás
Meghívó 2017.
Állatorvos szekciók
Állatorvos zsűri
Díjak
Díjazottak
MTÜ
2017. OTDK
2016. TDK
2015. OTDK
2015. TDK
2014. TDK
2013. TDK
2013. Támop
2013. OTKD
2012. TDK
2012. Támop
2011. TDK
2010. TDK
2009. TDK
2009. OTDK
2008. TDK
2007. TDK
2006. TDK
2005. TDK
2004. TDK
2003. TDK
2002. TDK
Home » Archívum » 2017. TDK

2017. évi TDK konferencia

Az ultrahangos hátszalonnamérés és vemhességvizsgálat alkalmazása a sertéstenyésztésben és hatása a szaporodásbiológiai paraméterekre
Freili Dorottya VI. évfolyam
Állatorvostudományi Egyetem, Haszonállatgyógyászati Tanszék és Klinika
Témavezető: Dr. Horváth András

Absztrakt:

A vizsgálatunk célja az volt, hogy nagyüzemi körülmények között elemezzük az állatok választás utáni hátszalonna vastagsága és szaporodásbiológiai teljesítménye (vemhesülési arány, összes és élő malacszám) közötti kapcsolatokat. Összesen 1056 koca és 256 süldő adatait elemeztük a hátszalonna átlagos vastagsága és az ez alapján felállított hátszalonna vastagság kategóriák (alacsony kondíció határértékei: 10-12-14-16 mm) tekintetében. A fialások száma a hátszalonna vastagságát szignifikánsan befolyásolta. A 2.-tól 7. fialású kocák hátszalonna vastagsága szignifikánsan kisebb volt a süldőkhöz és a 8. fialású kocákhoz képest. Hasonló kapcsolat volt megfigyelhető a fialások száma és a vemhesülési arány között. A 3.-tól az 5. fialású kocák esetében a vemhesülési arány szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a süldőknél. A 3. és 4. fialásnál szignifikánsan nagyobb volt az összes született malacszám. Az élő malacszámban nem volt szignifikáns különbség megfigyelhető, de a 3. és 4. fialásnál valamivel nagyobbnak mutatkozott az élve született malacok száma. Süldőknél a hátszalonna vastagságok nem befolyásolták az vemhesülési arányt, az összes és az élő malacszámot. Kocák esetében a felállított hátszalonna kategóriákban – a 16 mm kivételével – az alacsony és a normál kondíciójú állatok vemhesülési aránya között szignifikáns különbség volt felfedezhető, de a hátszalonna vastagság nem volt szignifikáns hatással az összes és az élő malacszámra. Érdekes módon, a választáskor átlagosan nagyobb hátszalonna vastagsággal (átl. +2 mm) rendelkező kocák közül szignifikánsan több került egy későbbi Regumate-tel kezelt csoportba, mint az alacsonyabb hátszalonna vastagsággal rendelkezők közül. A Regumate-os kezelés a kocáknál nem befolyásolta a vemhesülési arányt, de a malacszámokat igen. Az összes és az élő malacszám átlagosan fél malaccal több volt a Regumate-es csoportban, függetlenül a hátszalonna vastagságtól.



Előadások listája