2017. évi TDK konferencia

A TDK dolgozat célja az állatorvosi gyakorlatban ritkának számító, elsősorban kutyákra jellemző gátsérv diagnosztikája és jelenleg standardnak tekinthető sebészi terápiája során gyűjtött klinikai adatok meghatározott szempontok szerinti analízise, és klinikai gyakorlat számára történő következtetések levonása volt. Hipotézisünk az volt, hogy a betegség kórelőzményének időtartama pozitív korrelációt mutat a klinikai tünetek súlyosságával, illetve a következményes colorectalis tágulat mértéke befolyásolja a sebészi ellátás klinikai kimenetelét. Az Állatorvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikáján két év alatt 47 diagnosztizált, műtött, és utánkövetett esetet tudtunk regisztrálni és pontos statisztikai elemzések alá vonni. A betegség előfordulása kistestű fajtákra, idősebb, nem ivartalanított kan kutyákra jellemző. A betegek medián életkora 108 hónap (9 év) volt. A gátsérves esetekben a kóros colorectalis tágulat megjelenésének összefüggéseihez kapcsolódóan két, radiológiai feltételeken és méréseken alapuló eljárást, az O’Brien és a Lee&Leowjuk formulát alkalmaztunk. Ezen két eljárás összehasonlítása eltérő érzékenységűnek bizonyult. Az O’Brien formula alapján 5, míg a Lee&Leowijuk formula alapján 15 esetben találtunk elváltozást a számadatok szerint, tehát 10 olyan állat volt, melyet az O’Brien formula negatívnak a Lee&Leowijuk pedig pozitívnak minősített. Vizsgáltuk a rectum-deviatió prognosztizálhatóságát úgy, hogy a rectális vizsgálat során érzékelt elváltozást és a műtét utáni pontos diagnózis eredményeit vetettük össze. Az eredményeink azt mutatták, hogy valamennyi, rectalis vizsgálat során flexurának ítélt eset ténylegesen pozitívnak bizonyult. E mellett 23, rectálisan sacculatiónak tűnő esetben a végbélvizsgálat valós pozitív volt, 9 betegben viszont fals pozitív (csak flexura volt). A betegség idült jellegét tekintve a kóros colorectalis tágulattal rendelkező állatoknál fellépő következményes vastagbél elváltozás esetében korrelációt kerestünk a kórelőzmény hosszával és a postoperatív klinikai kimenetellel. A mért adatok alapján és a tulajdonosok beszámolói szerint felvett kórelőzményből azt a következtetést vonhattuk le, hogy a kórelőzmény hosszával mind az O’Brien, mind a Lee&Leowijuk megacolon osztályozás tekintetében nincsen szignifikáns kapcsolat. Minden állatnál telefonos utánkövetést végeztünk és kérdéseket tettünk fel a tulajdonosnak, akiknek kérdésenként 5 fokozatú skálán(1: legrosszabb) kellett válaszolniuk. A hat hónapos értékelések eredménye azt mutatta, hogy a 47 esetből 37-en (78,7%) voltak elégedettek a beavatkozással, 3-an (6,4%) adtak vegyes értékelést és 2 (4,3%) esetben volt a tulajdonos elégedetlen. Sajnos 5 (10,6%) beteg esetében nem tudtuk elérni a tulajdonosokat.